Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1928

Í8 a föld megmívelésének kitartóbb és eredményesebb munkát. Mindenütt ahol ők megtelepedtek, Gibraltártól a Botteni-öbölig, Skótországtól a Duna torkolatáig, ők voltak az elsők, akik megadták vagy visszaadták a talajnak termékenységét, (ld. Sz. Benedek-Emlékkönyvben.) A mocsarak, erdők, puszták helyén mindenekelőtt a mezőgazdálkodás feltételeit teremtették meg, a haszontalan talajt termékennyé tették, lakosokkal népesítették be s az élettelen pusztaságokat kultúrterületekké varázsolták. A hegyes, erdős, mocsaras vidékeket a bencések telepítették be lakossággal, s olyan nagy mérvekben, hogy pl. Franciaországban ezrekre rúgott az ő földmívelési középpontjaik száma, s egész országrészeket telepítettek be úgy itt, mint Németországban. Majorságaikban mintagazdálkodást végeztek, s így tanították a föld népét a mezőgazdaság elemi ismeretére. A kultúrnövényeket ők honosították meg Európának különösen északi és nyugati országaiban, ők hordták széjjel a szőlővesszőt, az almát, körtét, virágokat, gyógynövényeket, továbbá a babot, lencsét, borsót, retket, répát, káposztát s általában a kerti gazdaság veteményeit. De nemcsak a földmívelésnek, hanem a különböző iparágaknak is a bencés kolostorok voltak a középpontjai. Az iparágak felkarolása a kolostor természetes szükségleteiből adódott, s a rendtagok egy része hivatásszerűen dolgozott a kolostor műhelyeiben. A műhelyek vagy magában a kolostorban, vagy annak tőszomszédságában állottak, s nemcsak maguk a szerzetesek dolgoztak bennük, hanem bevonták a munkába a kolostor szolganépét is. Ezzel oly hatalmas iparteleppé fejlesztették egyik-másik kolostorukat már a IX században, hogy a kolostor körül külön utcákban helyezkedtek el a különböző iparágak művelői, mint a fegyverkovácsok, könyvkötők, nyergesek, pékek, vargák, takácsok stb. Ha aztán az iparűző szolga megváltotta magát, szabad iparossá lehetett, s így fejlődött ki a kolostorok körül a városok iparűző polgársága, melyet egyesületekbe — az első céhtársulatokba — maguk a szerzetesek tömörítettek. Amit a bencés rendnek e korbeli kulturális tevékenységéről mondottunk, fejezzük be az anglikán-protestáns angol történetírónak, Macaulaynak e jellemző szavaival: Mily jó, hogy a tudatlanság és erőszakosság korszakában kolostorok voltak, amelyekben a béke művein dolgoztak, amelyekben szelid, tudományokat kedvelő emberek menedékhelyre találtak. Az egyik testvér Vergilius Aeneisét másolgatta, a másik Arístotelest elemezgette; a művészi természetű a vértanúk történetét illusztrálta képekkel vagy keresztet faragott, a tudománykedvelő a növények és ásványok természetét vizsgálta. Ha a föld nyomorult népe és a durva nemesség várai között nem lettek