Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1927
13 építészetben és díszítésben egyaránt. (L. : Dr. Mihályi Ernő : Sopron renaissance- és barokstílusban épült házai). A mesterien szép Szentháromság-szobor is ekkor készül. Csúcsívestemplomaink — elpusztított berendezésük helyett — ekkor kapják értékes bárok oltáraikat és szószékeiket, sőt a Szent György-templomot (Dómot) úgy kivetkőztetik csúcsíves jellegéből, hogy csak a főhajó bordázata maradt meg. A templom ekkor öltötte fel Ízléses stukkó díszét. VII. Magyarország újjászervezése. A szatmári béke után lehűl a magyar vér. Hamarosan behódol III. Károlynak, és belenyugszik a megerősödött királyi hatalom középpontosító kormányszerveinek intézkedéseibe. A nemesség egyre nagyobb számban lepi el a városokat. A Széchenyi, Ciráky, Erdődy, Esterházy, Zichy, Viczay, Töltésy, Bessenyei, Festetich, Pejachevich, Sigray és Zay családok Sopronba húzódnak, itt palotákat építenek, és így könnyebben résztvehetnek a megyei életben. Elhalt családtagjaikat a bencések templomában helyezik örök nyugalomra. Megyei birtokukon elfogadják Mária Terézia urbáriumát. Hogy azonban egyesek mily önkényesen kezelték, azt eléggé bizonyítják egy, eredetileg nyomtatott, urbáriumban kézírással eszközölt toldalékok, melyek Kisfalud község egykori földesúrának : Hannibál Istvánnak utódaitól származnak. (Az urbárium a gimn. történ, szertárában van.) A jezsuiták eltörlése Sopron tanügyében tetemes változást idézett elő. Megszűnt a jezsuiták gimnáziuma és kollégiuma, melyben a katolicizmus harcosai 140 éven keresztül nevelődtek. A beállított új tanerők a Ratio educationis előírását követték. A gyakorlati tantárgyak előtérbe helyezése sokat lendített középkori jellegű tanításunkban. Mária Terézia jó viszonyt tartott fönn a magyar főurakkal. Az Esterházy hercegekkel való barátság folytán megfordul Sopronban. Egyszer, hogy az augusztusi napsütésben szánkázhasson, Kismartontól Eszterházáig sóval felhintette az országutat, és így lepte meg a versaillesi fényt és pompát Eszterházára átvarázsoló Esterházy herceget. (Ezen szánt Kimartonban láttuk.) A királyné abszolút kormányzását és vámrendszerét szinte szó nélkül tűrte — az Ausztria szomsédságában lakó németek példájára — az udvari és megyei nemesség. A köznemesség meg minden erőfeszítése mellett sem jelentett súlyt az ország ügyeinek intézésében. II. József centralizációja és felvilágosult abszolutizmusa csak befejezése volt anyja kezdeményezéseinek. Sima folytatásukra azon-