Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1915

VI többre érfékelte a nemes érzületet. Vezető gondolata volt: „Kiképzett ész kiképzett szív nélkül nem áldás, hanem átok a társada'omra." Mint minden bensőséges emberben, szerénysége, szelídsége mellett is volt határozottság és ha a szükség kívánta, szinte makacs kitartással védte meggyőződéseit. Ezeket szolgálta tanári pályáján is és kitűnő előadóképességén kivül egyéniségének nemességéve! is hódított. Egyike volt rendje legképzettebb tanárainak ; tárgyát szakszerűen is művelte, több történeti könyve ma is él iskoláinkban. Rendtársai becsülték tudását, büszkék voltak reá, mint kiváló társadalmi és politikai szónokra, de viszonyukat hozzá legérdekesebben annak a felterjesztésnek szavai mutatják, melyben a főapátválasztás után a rendi káptalan Őfelsége előtt jellemezte az első hely jelöltjét: „Rendtársai szeretete mindig féltékeny kincse volt és viszont ezek szívjóságát egyhangúlag magasztalják." A rendnek vannak okai rá, hogy kegyelettel őrizze Vaszary főapátságának emlékét. Alatta fejeződött be az eddig külföldi kézen lévő zalavári apátság átvételének ügye, ami szinte életkérdés volt a rendre nézve, erős nyomokat hagyott hátra a rendi gazdaságok életében, elősegítette a tudományos fejlődést, épített gimnáziumokat, templomokat, alapított új népiskolákat. Vaszary később is mindig örömmel gondolt vissza főapátságának idejére, úgylátszik, ezt tartotta élete legboldogabb szakának. Pedig egyéniségének teljes kibontakozására primásságának első évei adták a legkedvezőbb alkalmakat. Lelkét a maga egész szépségében, bátran mondhatjuk, nagyságában abból a két beszédéből ismerte meg az ország, melyeket 1892-ben a koronázás 25. évfordulójakor és 1896-ban a millenium alkalmából mondott. A mélységes hazafias érzésnek, a nemzeti önérzetnek, nemes nyíltságnak, alattvaló hódolatnak és az őszinte vallásos hitnek csodás egyesülését mutatják e beszédek és egyúttal legméltóbb tolmácsai az ünneplő Magyarországnak, jellemző kifejezői a magyar léleknek a maga térben és időben egyetemes, állandó mivoltában. Fenségükben van valami az ószövetségi próféták szelleméből, de azoknak sokszor zordon keménységét a jóságos főpap magasztos meghatódása váltja fel. Katholikus beszédek, azonban érezni lehet rajtuk, hogy mondójuk hazafiasságában s a nemzetet fenntartó keresztény műveltség kultuszában egynek tudja magát hazájának minden nemesebb fiával. Nem annyira eszméik újságával hatnak, mint inkább öntudatra keltésével azon igazságoknak, melyek több-kevesebb világossággal mindnyájunk lelkében élnek. Biztos mutatói, mennyire mélységesen magyar talajból sarjadt ki Vaszary egyénisége, melyben a nagy évfordulón mintegy összesűrűsödve jelent meg nemzetének legtöbb nemes érzése, az új ezredév legjobb utravalója. „Kard foglalta el, kereszt tartotta fenn a hazát." Megérthetjük, minő fájdalmas lélekkel kisérte a liberálizmus törekvéseit, mely ezt a belső,"Tienizetfenntartó kapcsolatot a keresztény szellem és magyarság között meg akarta lazítani 1 Az egyházpolitikai törvények követ-