Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1915

VII kezményeítől nem egyházát féltette, hanem hazáját, „melynek — mondja — mint az egyháznak, örök fenntartásra isteni ígéret nem adatott. Neki Isten csak e földet adá, melyen élnie vagy meghalnia kell s ha meghal itt, meghalt e világnak örökké." A társadalmi élet sejtjének, a családnak romlásától tartott és hogy aggodalma nem volt alaptalan, már is fájdalommal tudjuk megállapítani. Küzdelme az új törvényjavaslatok ellen határozott volt és higgadt. A múltak hibájából szervezetlen sereg azonban vereséget szenvedett és szomorúan sajátságos, hogy vezére nem az ellenféltől kapta a legfájóbb sebeket. Pedig kíméletlen harc felidézésével sem igen lett volna kedvezőbb az eredmény, talán csak a szakadék vált volna mélyebbé a pártok között. Csoda-e, ha a pax embere, aki a visszavonás gyászos emlékeit annyiszor felidézte nemzete lelke elé, nem tért arra az útra? Különben sokkal közelebb állanak hozzánk azok az idők, hogy sem teljesen tárgyias Ítéletet tudnánk mondani. Az bizonyos, Vaszary Kolos finom lelkét nagyon megviselték és visszavonulásának okát egészségi állapota gyengeségén kivül ez irányban is kereshetnők. Továbbra is végezte a kormányzás nehéz munkáját, a nyilvánosság előtt azonban mindig ritkábban mutatta magát. Csak a szegények nem vettek észre semmi változást, mig ő maga is majdnem hasonlóvá nem lett hozzájuk. Állása nagy politikai fontosságának tudata is elevenen élt lelkében és a nagy nemzeti válságok idejében később is megtalálta a módot arra. hogy lelke, meggyőződése sugalmazta kötelességeit hathatósan teljesítse. Népe nem is lesz hálátlan iránta; az őszinte gyász nemcsak jóságos szivének szólt, hanem a nemzet nagy érzéseinek, nemes eszméinek méltó képviselőjét is siratta benne. K. L.