Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1915

1 Vaszary Kolos. 1832—1915. Az általános gyász különösképen is érintett bennünket. Vaszary Kolosban reánk nézve nemcsak Magyarország volt hercegprímása hunyt el, hisz évtizedeken át viselte a magyar Szent Benedek-rend ruháját és sokan vannak közöttünk, kik lelkük mélyén érzik még egyéniségének varázsát azon időkből, midőn a megboldogult főpap Magyarország legrégibb szerzetes testületének főapátja, igazi atyja és intézetünknek kegyes úra volt. Mikor a legnagyobb egyházi méltóságra emelkedett, akkor sem vált el tőlünk egészen, szive velünk maradt utolsó pillanatáig. Pedig ez a szív nagyon tudott szeretni. Szegény özvegy édesanyja nevelte, csoda-e, ha gyengéd érzelmessége, mely még szervezetének gyengeségéből is táplálkozott, elkísérte egész sirjáig? Hercegprimáskorában mondta: „Gyermekkoromra visszaemlékezve mondhatom, hogy az élet szükségeivel kellett megküzdenie annak a családnak, melyhez tartoztam." Van-e jobb iskolája a szerénységnek és a szánakozó irgalomnak? Egyszerű, de a szív legfinomabb rostjaiban is katholikus, vallásos család sarja, a mélységes hit ősi öröksége és saját sorsának csodálatos alakulása is csak megedzette hálás és alázatos bizalmát a Mennyei Atya gondviselő jóságában. Ifjúsága a Magyarországot újjászülő évekre és a szabadságharcnak tragikusan dicsőséges és az elnyomás gyászos idejére esik s a kor szelleme rendkívül tiszta, szinte azt mondanám, romantikusan ideális hazafiasságra emeli. Íme az ifjú Vaszary lelkének főbb sajátságai, melyekhez még nem mindennapi tehetség csatlakozott! Azután sem változott, csak mélyült. Mindig a szív embere volt elsősorban. Sokra becsülte az észt, a tudást, de mindennél Született Keszthelyen, Zalamegyében, Szent Benedek-rendjébe lépett 1847-ben, ünnepies fogadalmat tett 1854-ben, pappá szentelték 1855-ben, 1855 —56-ig tanár Komáromban, 1868-ig Pápán, 1869-ben Esztergomban. 1869—1885-ig győri házfőnök és igazgató, főapáttá lett 1835-ben, Magyarország hercegprímásává kinevezték 1891-ben, püspökké szentelték 1892 ben, a biborosi méltóságra emelkedett 1892-ben, lemondott 1912-ben.