Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1914

11 A renaissance homlokzat díszítésében a lizén vagy félpillér, pilaszterkapiteljén nyugszik az architráv, ezen a fríz, a frízen a párkány. Általában megtartották az itáliai formanyelvet, de újat is teremtettek ; adtak hozzá olyast, ami nem magyarázható meg az itáliai forrásokból, hanem északi ízlésnek köszönheti létrejöttét. Ide tartozik a németalföldi talajból sarjadt u. n. rézművesmunka, (vasalás), mely kőben utánozza a kovácsoltvas pántokat, szalagokat, vagy az esztergályos-technika vonalait. A szalagok derékszögű vonalakat irnak le utjukban és a találkozási helyeknél (toldaléknál) geometriai kiképzéssel vannak kiemelve, körrel, elipszissel vagy valami bütyökkel, fejjel, mint a gombostű ellátva s ezek a kovácsmunkát szilárdan összetartják Ezek a kis piramis alakú domborodások, melyek bizonyára az ércmüvességből, drágakőcsiszolástól, esztergályos mesterségből kölcsönzöttek, az inda dísz helyett frízeken is nyernek alkalmazást. Ehhez járul még az u. n. csiga- és üstökdísz. a paizs-dísz. Az utóbbi kereteit mező, paizs, címer. Sajátos módon fűződnek egymásba a keretet alkotó vonalak, közülük néhány, mint az üstökös farka ki-kivágódik, csigavonalban ki-kikanyarodik ; a keresztezéseknél kúp vagy piramis alakú bütyök tartja össze a fonalat. Ezek a díszítési motívumok a bárok korban is megmaradnak, de a stilus szellemében merészebbek, mozgalmasabbak, hajlékonyabbakká lesznek. A Schwartz-féle ház, az evang. konvent, Szt. György-utcai házának elsőemeleti párkányán levő dísz szintén ilyen fajtából való. Nem olasz, hanem német eredetű motívumok. 6. A Stornó-ház (Ferenc József-tér 12.) egyik terme.