Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1913

Í8 süperexaltate eum in saecula.» Mintha csak hallanánk a zsolozsma szavát, ember-, állat-, növény-, ásványvilág, angyalok kara, magasztaljátok az urat. A zárókövekben fejeződik ki szépen ez a gondolat. A vaskos oszlopok díszes oszlopfőin emelkednek a kecses bordák s a zárókő gondolatába, szép akkordjába csendülnek össze. Az agnus Dei a diadalmas zászlóval s a fiókáit önvérével tápláló pelikán örökszép szimbóluma az üdvözítőnek, ki saját vérén váltotta meg az emberiséget és saját testével és vérével táplálja gyermekeit. Féltérdre ereszkedő angyal szelíd tekintettel néz le reánk, miközben alkotóját imádja; az üdvösség igéinek szent íródeákjai, az evangélisták szintén zárnak íveket: a bika, az oroszlán, a sas, az angyal festői hajlású irattekercset tartanak. A középkor embereinek lelkében megtestesülve éltek ! a hit tanításai, a művész lelkébe nézett és alkotott. Mi már c§ak a szimbolika hosszas tanulmányozása útján jutunk el ahhoz az élvezethez, melyet a román kor szellemének igaz megértése nyújt. Eddig csak az építészeti és szobrászati részről beszéltünk, pedig gazdag tér nyílt a román építészet keretében a festésnek, a képírásnak is. A rendesen kicsi ablakok s így kevéssé áttört falak tágas mezőket, a bordák közei széles pálhákat hagytak a gazdag polichróm díszítő művészet s a bibliai tárgyú képek számára. (Szegények bibliája!) Nagyon díszes szokott lenni a szentély, a ker. kat. hit középpontjának. az áldozat bemutatásának a helye. Az oszlopfők lombozata s ahol csak alkalmazásra talált a levéldísz, természethűen ki volt festve, háttérül erős vörös szín szolgált, hogy e leveleket annál jobhan kiemelje. Festették a szobrokat is. A kapuzat, a fülkék szobordíszeikkel együtt piros, arany, zöld stb. színekben ragyogtak, akárcsak a görög épületeken. Sokféle alkalmazást nyert a fekete szín ; jelezte az arcvonalakat a szobrokon, a fővonalakat a festett falszőnyegeken, kiemelte s az alapszíntől elválasztotta a díszletek körvonalait. Sajátos díszítési módjuk volt az, hogy a még nedves vakolatba a rajz vonalait beleásták s enyves, szines kőporral rögtön kitöltötték. Ez a technika a körvonalakra korlátozta őket, átmenetet teremteni az egyes színek közt nem tudtak, egyszóval csupán a színskála néhány egyszerű fogásával dolgoztak. Hatása a sgraffitóéhoz hasonló, de a kép viharállóbb, mert az enyves kőpor összeforr a nedves mészhabarccsal s kevesebb bomlási eshetőségnek van kitéve, mint a sgraffito. Ez nem más, mint sötét vakolatalapon való dolgozás, melyre vékony