Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1913

14 mészréteget húznak, hogy ebbőt hegyes vésővel — a fehér réiegnek eltávolításával — előhívják a rajzot. Kevésbé juttatott helyet a polichromiának a középkori művészet a templomok külsején, de mégis gyakrabban, mint az ember általánosságban gondolná. Gyakori a különféle színű kövek szimmetrikus keverése. Ahol a kő kevés volt, ott a nagy falmezőket mázas téglával díszítették, s így öltöztették fényes ragyogásba. A legközönségesebb színek a kék, vörös, zöld, fehér. Mázas cseréppel fedték a tetőt is. A művésziesen kifaragott, lélekkel, szellemmel, élettel átitatott, lélekből fakadt ábrázolások, a gazdag zöld, piros, sárga, kék színezések, a nagy fal és ívmezők hatalmas koncepciójú, bibliai tárgyú képei, a padlózat szines kő mozaikja vaiázsos erővel emelte a hívők lelkét Istenhez. A polichróm díszítés, mely mint említettük, a templom belsejében mindenütt, külsején csak takarékosan volt alkalmazva, az épület szigorú építészeti szerkezetét, egyszerű, komoly felépítését szelídítette, enyhítette, az ünnepies méltóságot fokozta. Az iparművészet remekelése a templomi felszerelésben, a festett ablakok, az antipendiumokkal, reliquiariumokkal, keresztekkel, gyertyatartókkal, domborművekkel díszített oltárok, remek faragványok, a tarka szőnyegek a padlón s a kórus, szentély padjain, a papság díszes egyházi öltözete, a világiak festőien szép ruházatának sokszínűsége a legszebb harmóniában voltak a templom polichromiájával, a vidám színözönben úszó egyházi épülettel. Itt ölelkezik a kor a maga művészetével. Itt látjuk, hogy minden kor szükséglete, ízlése, vagyoni viszonyai, világnézete megtermi a neki legmegfelelőbb művészi stílust s a művészet összes ágainak összhangzatos kifejlődését Mi,kik templomaink csupasz, fehérre meszelt, az idők szelétől megtépázott falait szemléljük s bennük a XX. sz. egyszerűnek mondható kosztiimjeit megszoktuk, már szinte nem is kívánjuk vissza azt az utolérhetetlen fényt, pompát, színgazdagságot A mi gyakorlatias érzésű, vassal, vasbetonnal dolgozó, szociális gondolkozású korunk már más templomépítési eszméknek hódol ugyanoly joggal, mint amily joggal cserélték fel a történelmi korok elődeik stílusát. A szt. Jakab kápolna. Nem az elhagyottság képe tárul elénk, hanem a régi állapot ujjáteremtése szól hozzánk szt. Jakab kápolnájában, az átmeneti stílus