Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1913

12 s bensőségének örvényébe zárkózik. Nem nézett föl, mikor a Rajna vidékén s a Bódeni tó partjain a keresztes hadat prédikálta. Assisi szt. Ferenc nézett virágra, szivárványra, csörgő patakra; megsimogatta a gerlicét s himnuszt költött a napról, olvasom Prohászka Diadalmas világnézetében. E két embert is a román, a gót kor lelke mintázta, csakhogy nem kőből, hanem élő anyagból. A középső oszlopfő, melyet Storno bontott ki a pillér kőtömegéből, nagyszerű példáját mutatja a stilizált virágdísznek; inkább vonaljáték koszorúba fűzve, mint virág. De olyan vonaljáték, mely a vonalak és árkok együttes hatásával gömbölyű emberarcot s a szájból és szemöldökből kiágazó növénydíszt ábrázol. Ez is s a gyámkövek rákja, női és féríi-torzképei, kentaurusai, medve, majom, sárkány és egyéb szörnyetegei a vastag tréfában megnyilatkozó kedvtelésnek, vagy félelmes, ördögi, fantasztikus, apokaliptikus képekkel eltelt fantáziának szülöttei. Mindezekre csak a korszellem megértése tud magyarázatot adni. Hajlott e kor a miszticizmusra, a titokzatosságra, mindenre, ami csodás, ami ritka, ami kalandos. Kapva-kap a természetfölöttin, amit az ész fel nem foghat, amit csak érezni, megsejteni lehet. Nagy szeretettel tapadtak a katolikus vallásban rejlő miszticizmushoz; átélték szívvel, lélekkel, szinte megtestesítve látták minden részletét. Azért szerettek, azért tudtak a művészetben mindent könynyen szimbolizálni, az ördögöt a maga egész birodalmával a képzelet szörnyszülötteinek képében, amint hordják az Isten dicsőségére emelkedő boltívek terhét, az állat- és növényvilágot, hogy hódoljanak a teremtőnek s a4iit titkait, hogy állandóan szemük előtt lebegjenek. Megkövülve látjuk a tüzes kemencében ülő három bibliai ifjú magasztos énekét: «Benedicite omnia opera Domini Domino, laudate et