Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1910

18 12 faoszloppal három hajóra osztott térhez kerek apsis tapad. Sötét, ablakja nincs, csak néhány kis lyukon szürenkezik be némi világosság, üveg ezeken sincs, mikor építették-e vidáken még ismeretlen volt. Ki tudná megmondani, kinek kése rótta ajtajára a szemlélőt a ködös múltba ringató rúnákat!? 36 órával későbben, viharos nyilt tengeren eltöltött éjszaka után, még komorabb vidékre jutottunk, a néma fenségével, zordonságával szinte le sújtó Oeiranger fjordba; nem hosszú, de vadságával kétségenkivül magában áll. Örömtelen képe most is élénken szemem előtt van. Mikor óriási kopár sziklafalai, zuhogó vízesései közt - egy pontról 17 olvastam meg — mentünk, az égboltból látható keskeny sávat gomolygó sötét felhő takarta, a fjord vize pedig fekete volt. Legvégében épült Merockban kikötünk, hogy ai előttünk égnek meredő hegy mögött elterülő hómezőkre kapaskodjunk. Már a hajóról megbámultam a harmonikaszerüen hegyre kapaskodó utat. A 17 kmes ut rövid kanyarulatai párhuzamosan egymás fölött vannak, mig végre az utolsó jóval 1000 méter fölött a hegy mögé vezet. A tömzsi norvég lovag egy ideig fürgén mennek kétkerekű kocsijukban, utunk sziklákkal küzködő hegyi vizek mellett és fölött visz felfelé. A növényzet egyre változott, végre az üde szinü, vizzel telített moha is elmaradt. Szikla és hó között megyünk. A hegy mögött nagy, széles völgy terpeszkedik, arról hires, hogy napsugár még soha be nem jutott. Nemcsak a kő, hó, jég, ólomszürke még a levegő is. E reménytelen, kedélyrontó tájak után jól esett a Romsdalfjord derültebb panorámája. Végig hajózzuk; az elénk táruló képek elemei a régiek, de más az alak, elhelyezés, szin, más a fény. Ami e vidéket rendkívül kedvessé teszi, az a völgyek dús növényzete, a szépen diszlő fák friss, üde zöldje. A hegyek strukturája is új. Délre a hegyek le vannak tompítva, merészen égnek szökkenő csúcsok, sehol sem láthatók, a Romsdalhorn másfélezer méteres csúccsá Európa egyik legmerészebb hegye. Mira hajóval megtett utamnak végpontja Moide volt, amely 1700 lakosával azon vidék felfogása szerint tekintélyes város. És megjelenésében valóban az. Kikötőjére nagy, fényes szállodák tekintenek, árbocukon lengő zászlóval jelezve, mi mindenféle nemzet fiai lakóik. Angol, Egyesült Államok zászlója mindegyiken van. Utcáin hemzseg az idegen, norvég szó alig hallható. Nagyon tiszta kis hely, tiszták apró faházai — kőből, téglából épült háza nincsen — szépek és nagyok üzletei; az áruk mind idegennek valók. Bädecker ajánlja, tehát felkerestem ugyancsak tisztán fából való templomát; látni való nincsen rajta, Ender Axel honi festő hatásos képe „Húsvét reggelén" a mol3eiek büszkesége. De felejthetetlenné teszi Moldet környéke. Igazi kis paradicsom. A tenger-