Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1910

21 parton bükkfa és vadgesztenye sétány vonul ; a villakertek tele vannak nyiló rózsákkal, a város mögött emelkedő hegyet fenyvesek borítják. A tenger felé a szemhatárt a néhány kilométer távolságban elhúzódó hegylánc zárja el, amelynek kézzel szinte megfogható hóval födött gerince Moide enyhe levegőjét, rózsaligeteit csak megbecsültebbé teszi. Moldeban búcsúznom kellett kedves hajómtól, Mirától, búcsúznom a társaságtól, melyben egy hetet kedvesen töltöttem. Mira visszamegy Bergenbe, utam pedig tovább északra visz. Kong Harald gyorshajóval Christiansundon át Trondhjembe mentem, hogy a Nordkapra menő Neptun hajón megrendelt helyemet lefoglaljam. Trondhjem körülbelül akkora mint Sopron és hajdan Norvégia fővárosa volt. A hegyek környékén dombokká sülyednek, ezek oldalán gabonát termelnek. Dehogy gondolná az ember, hogy a 63. szélességi fokon túl van. Patakja csak ritka télen fagy be, az öble sohasem ; a Golf áram hatása kézzel fogható. Maga a város csinos, de szépnek nem merem mondani ; utcái szélesek, házai fából vannak, még a barokkstílü királyi palota is. Gyönyörű szép és igen nagy a nemzeti szent, Szent Olaf tiszteletére épült csúcsíves temploma, Norvégiának e magában álló monumentális épülete. Három nap nagyon sok volt e kis városnak, szivemből örültem, mikor megint hajóra kerültem. A hajó zsúfolva volt s az egyeduralomra való törekvésem megbukott. Vigaszul egy kedves német úriembert, Brauschweigból való földbirtokost kaptam lakótársul. Az utazás sikerének első feltétele megvolt, napsütötte időben indultunk útra. Hajónk tisztán turistahajó, nem keresi a legrövidebb utat, hanem a szép helyekre ki kitér. A vidék, amelyen haladunk a legváltozatosabb. Ellentétek jellemzik. Ha közel jutunk a sik tengerhez erdőkoszoruzta rétek, mezők csalódásba ejtenek, mintha nem is léptünk volna a sarki övbe, pedig a négy ágyú, amelyeket négy különböző nemzet leánya nagy parádéval elsütött, elég hangos figyelmeztető volt, hogy a jeges tenger vizeire léptünk. Bodő volt az első város, amely mellett elhaladtunk ; nyilt tengeren fekszik, annak köszönheti lombhullató fáit. Bodőtől fölfelé az ut jó néhány mérföldön keresztül elég unalmas. Unalmasnak tetszett azon természeti szépségek után, amelyekben részem volt. Alacsony, sokszor a vizből alig kiemelkedő szigetek közt visz utunk; némelyike egészen lakatlan, másikon szép rétségek, megművelt mezők láthatók. De volt némi újdonság is, ami a figyelmet lekötötte: az állatvilág gyarapodása, a sajátságos fény és színpompa. A sirályok eddig is hü kisérői voltak a hajónak, de számuk erősen megnövekedett. Hogy hányféle a sirály azt nem tudom, de hogy nagyság, tollazat, hang szerint különfélék, arról