Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1910

17 födélzetről gyönyörködöm. Balról a hegytetőről hó, jobbról glecser tekintget leíelé ; a hegy mélyebben fekvő része és a völgy üde zöld. Ha valaha, e pillanatban bántott az emberi kultura, az Oddéban álló hatalmas kalcium­karbid gyárt testté vált rut és rútító önzésének néztem. A hajókapitány nemcsak a hajón gondoskodik az utasokról, hanem a szárazföldön is. A megfelelő számú süsz már készen állt, ketten-ketten e kis hegyi kocsikra ülünk — a kocsis helye hátul van — és a környéken levő szépségek megtekintésére indulunk. Az első cél a Latefosz vízesések; egy kis helyen, szük völgyben három hatalmas folyam zuhog a mélybe. Menydörgésszerü zaj tölti be a völgyet. E folyamok meredek kő medrükben több száz méter magasságból esnek le — nem egyszerre, közbe-közbe egy-egy szikla utjukat állja, reá esnek, szétfröccsennek, a viz habbá, porrá válik, majd tejfehéren 100 méterrel lejebb esnek, uj porfelhő keletkezik. Szótlanul néztük a természet ereinek borzasztó küzdelmét. Útközben több­ször elgondolkoztam, honnan van a sok víztömeg, a mely a hegyekről le­letör. A magyarázatot megkaptam. A fjord a nagy kiterjedésű, Buarbrae­glecser aljában van. E glecser valóságos fensik, vannak dombjai, vannak völgyei és olva­dáskor a völgyekben hatalmas folyamai. E folyamok a fjord meredek szikla­oldalán zuhogó vízesések. Maga a glecser szép, ha napfényben ragyog, de jobban élveztem bizonyos távolból, mint ha se hó, se jég tömegén jár­káltam. Odde vidéke a Hardanger fjordnak legszebb része. Visszafelé Eidet érintettük, élénk kis hely, de Odde után szürkének találtam. Másnap délutánján már a 220 km. hosszú Sognefjordban voltunk, Frithjoff, Ingeborg szépséges hazájában. A monda tudja, hol állt házuk; Bele király sirját most is mutogatják. A fjord tengerfelőli része Hardangerhez hasonlóan lakott. A bájos Balholmenben szép gyümölcsfákat láttam. De beljebb vadregényessé lesz. így Gudvangennél, hol partra szálltunk, a fjord már keskeny, a hegyek magasak, kopárok. Itt kocsira kaptunk, hogy meg­tekintsük a Naerodalnak vadságáról hires szakadékait. Más természetű volt a staleimi kirándulás. Itt a cél a kilátás, vágyik az ember utána, hisz mindig völgyben, vízen jár. Már a fjord végéről föl­felé kígyózó útról is érdekes a környék, a mélyen lent húzódó keskény fjord, de különösen tszép a magasban fekvő hotelből a norvég hegyvidékre kínálkozó kilátás. Elméláztam, elmerengtem: hazámétól elütő világ ez, rit­kább levegője, tompább napja fénye, borongós az arculatja. Megnézni szép, meglakni gyötrelem lehet. Pedig lakott a föld, s a nem messze innét álló legrégibb stavetemplom bizonyítja, hogy sok század előtt is lakott volt. Kath. Főgimnázium.

Next

/
Thumbnails
Contents