Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1910

16 Sok fjordot megjártam, a lényeg mindenhol ugyanaz, de a részletek folyton változnak, a természet nagyszerűségének e csarnokai hasonlóságukban sem válnak unalmassá. A déli fjordok bejárata rendesen széles; két oldalt a hegy szelíden ereszkedik a fjord vizében. Oldalait erdő, mező, rét borítja, itt-ott apró házak tekintgetnek le a mélybe, majd kicsiny csinos falvak mellett visz el utunk. De minél beljebb haladunk, annál meredekebbek, magasabbak, két oldalt a már havas hegyek és vizi utunk egyre szűkebb lesz. Az előbb még ritkább és csekélyvizü vízesések egymást érik és patakként zuhognak a mélybe. Volt akárhány hely, hogy azt hittük, hogy a függőlegesen ezer méternél magasabban emelkedő hegyek közt hajónk el sem fér. Lassította is járását, óvatosan haladt a természet e félelmetes nagyságában. És a fjord vize a környezet szerint egyre változik, majd sötétkék, majd smaragdzöld lesz. A fjordok messze bent a hegyek közölt ágakra oszlanak, a válaszpontokon, az ágakba való pillantás megkapóan szép. Az utazás célja egyrészről maga a fjord, másrészről hogy a fjord végéről, hol rendesen kiszélesedik s hol vagy kis falu, vagy szállodák vannak, utunkat tovább folytassuk föl a hegyekbe, a glecserekre, nagyszerű vízesésekhez. Hajónk a programom szerint először a hölgyvilágban jól ismert Hardanger fjordba vitt. Csak megemlítem, hogy a nyilt tengertől még 170 kméternyire kellett hajóznunk, hogy végére juthassunk. Hardanger kedves, barátságos, napos, erősen lakott fjord. A szelid lejtésű parti hegyeken még gabonának is jut gyakran hely. A lakosság, hölgyeik állítólag Norvégia legszebbjei, elszórtan a hegyoldalban, vagy kicsi, néhány házból álló falvakban él. Öltözködésük festői s ehhez, valamint ősi szokásaihoz híven ragaszkodik. Igaz, megvan ennek a természetes alapja, egymástól messze és a nagy világtól még messzebbre laknak. Az egyetlen közlekedési ut a fjord vize. A központok, a találkozóhely a templom. Vasárnap, ünnepi alkalommal ünnepi köntösben csónakjaikkal több óra távolból is ide sereglenek. Vadregényesebbé e fjord csak akkor kezd válni, mikor hirtelen délnek a Folgefond glecser felé fordul. Szűkebb lesz, egyre kanyarodik, az ember azt hiszi, hogy tó vizén van, mert messzebb látni az egymást metsző hegyek miatt nem lehet. A kép, a környezet egyre változik, a glecser néha majd a viz színéig merészkedik, míg végre Oddeba, a fjord végében épült városkába jute4tunk. Mig horgonyt vetünk s a matrózok a csónakokat leeresztik, a hajó-