Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1910
15 Emlékszem rá, nem csak kiváncsian, izgatottan nyitottam ki ajtaját s húztam szét égkék függönyét, hogy lássam új, szokatlan lakásomat. A hely kicsi, szük, de igazán kedves. Középen szabad hely, két oldalt elfüggönyözött hófehér ágy, az ajtóval szemben fent kicsiny kerek ablak, alatta mosdószekrény,' az ágyak felett hálóstartók és villamos lámpa. Csak tudnám már ki lesz lakótársam. Siettem a hajóirodába megnézni az utaskönyvet. Kabine 22. A. Professor Rezner B. két vonal; bolond szerencse, egyedül vagyok. A még előbb szük kabint örömömben tágas lakosztálynak láttam, s egykettőre lefoglaltam minden zugát, ruhának, könyvnek, kalapnak, kabátnak, mindnek jutott hely s céltudatosan a szomszédoknál, az el nem jött B.-nek helyén. Miután mindent igy rendbe tettem, megnéztem a hajót, a közös helyeket, hisz minden utas azokban is részesedik. Találtam két irótermet, annak nevezem, mert az asztalok tele voltak ingyen levélpapirossal, borítékkal ; nagy ebédlőt, szalont és pipázót. A födélzet meg nagy kávéházi terras 200 méteres födött sétánnyal. A födélzetről elnézegettem a különféle tájak felé induló hajókat. 10 óra volt, a nap lenyugvóban, sugarait a pici fürge hullámok, mint megannyi tükör, vissza-visszaverték ; a tengerarculatja fényes s ezer szinben ragyog. A nap ép a tengerbe bukik, letűnését kisérő színváltozás leköti figyelmemet, alig veszem észre, hogy már a mi hajónk tütül. Néhány perc alatt útban vagyok, hogy megtekintsem Norvégia híres nyugoti partjait. E part hossza 3000 km., tehát épen kétszerese a Kárpátok Dévénytől Orsováig húzódó gyűrűjének. E pont végesvégig a tenger felé hirtelen ereszkedő tömeges hegy. A hegy Iába és a tenger vize között csak keskeny padka fut végig. Ez néha egészen eltűnik, a hegy meredeken a tengerbe esik, ritkán meg kiszélesedik, falunak, sőt városnak ad helyet. E partokat azonban csak kevés helyen csapkodja a nyilt tenger vize. A part és a nyilt tenget között ezer és ezer sziget, sziklazátony helyezkedett el. Megvan ennek az előnye, de hátránya is. Előnye, hogy a szigetek és part közt bujdosó hajó csendes vizeken jár, hátránya, hogy az utas a tenger végtelenségében ritkábban gyönyörködhetik. A szigetek, a kőzátonyok hasznosak ugyan a norvégeknek, a hal itt tenyészik, de egy cseppet sem szép látványosság — tengernyi számukkal, egyformaságukban unalmasak. A magában álló természeti szépségeket nem is a partokon, bent a fjordokban találjuk meg. A norvég minden öblöt fjordnak nevez, a mi képzeletvilágunkban ugyebár más a jelentése ! Én legalább csak a meredek sziklafalak közé messze belopódzott keskeny tengersávot tartottam s tartom most is fjordnak.