Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1910

14 le, egy állását külön feljegyeztem, menetközben a kocsik S betűt formáltak s ugyanakkor a vonat eleje s hátulja külön-külöu alagútban volt. 60 kméternyire voltunk még a tengertől, mikor bent a hegyekben meredek sziklafalak közt az első igaz fjordra akadtunk. Együtt haladtunk, együtt kanyarogtunk, mi fönt a sziklafalban, ő a szikla lábánál, mert sík partja, hol ember lábát megvetheti, csak kevés helyen van. Mire a fjord vízszintjére ereszkedtünk, Bergenben voltunk. Mesterségemmel függ össze, hogy lázas kíváncsiság fog el, valahányszor régi városban lépek, látok-e az elmúlt századokba bevilágító tárgyat. Bergen majd ezer éves város, igaz, hogy csak 1445 óta kezd virágozni, a Hanza akkor fogadta kötelékébe. — Vajmi csekély az, ami a 80.000 lakosú városban a mult időkből megmaradt. Mély öbölben fekszik, határa nincs, mert a tenger és meredek hegylánc közt épen csak a város fér el. Fiume jutott eszembe. Fekvése nagyon szép, de szép és érdekes maga a város is. Szépek modern részei, melyek már téglából, kőből épültek, érdekes a kicsi régi maradék apró faházaival. Ez egyre pusztul. Régebbi — de nem nagyon régi — állapotában már csak egy ház van, muzeumként mutogatják. A város nagysághoz képest élénk, különösen a kikötő felé. Fejlődését a halaknak köszöni, századok óta, az első halpiac. Utamban sokszor láttam szárított halakkal megterhelt hajókat s kérdésemre, hová mennek, mindig ugyanaz volt a felelet, a bergeni piacra. Érdekes látvány különösen az eleven halak piaca, de az ott tartózkodást még az erősebb idegzetű sem birja ki; ha el is viseli a zajt, a szagot, a bűzt csak bergeni orr állja ki. Ottjártamkor nyitotta meg a fiatal, karcsú, cilinderes királyuk az országos iparkiállítást. Meglepett, hogy a királlyal együtt bárki is bemehetett. Bementem én is ; szép volt, mint minden más kiállítás. De zománcmüveiket, agyagipar formáit és szinét, góbiin-, szönyegszövésüket, hardanger kézi munkájukat megbámultam. De fel a hajóra! A kikötőben hamar ráakadtam a Mirára. Valamennyi közt a legszebb, a legnagyobb. A többi födélzete, a személyszállítóké is, tele van áruval és kopottabb is. Mira ragyok a tisztaságtól, szőnyeges födélzete tele kényelmes székekkel, matrózai mind ünneplő ruhában és zászlódísze is szebb. A kapitány ismerősként köszönt, mint háziasszony fogadja s kiséri kábinjukba vendégeit. A hajó belseje pazar fényben ragyott Padlója nehéz szőnyegekkel van borítva, oldalfalai fehérek, arany díszítéssel Kojüttem jó helyen van, a hajó közepe táján, de mégis elég messze a mélyben zakatoló gépektől.