Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1906

4 történetbe, hanem külön korszakot jelöl. Ezek azok a nevek, amelyek, ha a történet múzsája nem ügyel, elvesztve a nemzet képzeletében egyéniségüket, legendás, mitoszi nevekké vállnak, egy egy eszme típusaivá. II. Rákóczi Ferenc nemzeti történetünknek egyik ilyen alakja. A'szabadságnak volt önzetlen harcosa. Emlékirataiban mondja : »Nem félek őszintén kinyilatkoztatni Előtted, óh örök Igazság, kinek jelen munkámat ajánlám, hogy egyedül a szabadság szeretete és a vágy : hazámat az idegen járom alól fölmenteni volt célja minden tetteimnek. Nem vezérlett bosszúvágy, nem a koronára vagy fejedelemségre törekvő nagyravágyás, sem uralkodás ösztöne: hanem egyedül ama hivságos dicsőség, eleget tenni hazám iránti kötelességemnek.«

1) És szava igazságáért kezeskedik jelleme: »Nem emlekszem — mondja ugyancsak Emlékirataiban —

2) hogy valaha bárki irányában is színlelésből vagy csalásból cselekedtem vagy szóltam volna.« De bizonyítja R ikóczinak a nemzet felfogásában, emlékezetében, képzeletében ^elfoglalt ailása is. A nemvég lefolyt ünnepeknek ez volt az igaz'alapja: a nemzet kegyelettel, tőle telhető pompával fogadta, a hazatért vezérlő fejedelme^ mert érielme parancsolta, szive kényszeritette. Érezte a nemzet, hogy csak tartozását rójja le azzal szemben, aki önzetlenül e hazáért áldozta mindené'. Koholt érdem ez érzetnek nem lehet oka. II. Rákóczi Ferenc ujkorunk legeszményibb hőse. Eszményi jellem a történeti kritika szemüvegén át nézve is, de különösen eszményi az alakja a nemzet felfogásában, mely Rákóczit már is kiragadta a reális élet sokszerü viszonyaiból és eszménvesitve az önzetlen hazaszeretet piedesztáljára helyezte. Szükségesnek tartom a figyelmet felhívni a nemzeti lélek nemzeti hőseit eszményesitö ezen munkájára, mikor II. Rákóczi Ferenc felkelését, szabadságharcát akarom ismertetni, hogy okát adjam az eszményesitett és a történeti Rákóczi közt felmerülhető külömbségeknek. * * * A felkelés végső rendkívüli eszköze a nemzetnek jogai fentartásárn. A természet joga kötelezi a nemzet tagjait, hogy a törvényes intézkedéseknek engedelmeskedjenek, de ugyanaz a jog mondja, hogy a törvénytelen rendeletek nem kötelezők, a nemzet ezeknek ellenállhat, kényszer alkalmazása esetén ellenük támadhat, fegyveres kézzel ellenük felkelhet. A dolog természetével jár, hogy rendes fejlődésben levő nemzet, állam, e rendkívüli, végső eszközhöz csak végső esetben nyul. Történeti tényként merem azt hangsúlyozni : a ») Emlékir. 20. 1. ') Emlékir. 17. 1.