Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1906

18 melynek évadján, éjjeli két órakor rátörték hálószobája ajtaját és két Salmezredbeli százados gyertyával és pisztolyokkal az ágyat körülfogva, a császár nevében fogolynak nyilvánította. Április 28-ka korai óráiban megindult Sáros várából Eperjes felé a gyászos menet. Rákóczi bátor, mint maga mondja, rettenthetlen volt, csak az utakat környező nép könnyei hatották meg. Eperjes megdöbbent s gyászos némaságban, és Caraffa vérpadjára gondolva várta a kimenetelt. Csakhamar hire terjedt, hogy nem egyedül Rákóczi a fogoly; Vay Ádám, Szirmay István tekintélyes férfiak már szintén fogva vannak. Bercsényi Miklós még jókor elmenekült. Közben megjött Bécsből a parancs, hogy Rákóczit ki kell vinni az országból. Óváron tudta meg, hogy Wienerneustadtba kell mennie. »Hogy ide rendeltek, szomorú sejtelmeket keltett bennem, mert eszembe jutott a vérpad, amelyet egykor anyai nagyapáim Zrínyi Péter és Frangepán grófok lefejezésére felállítottak. Azt hittem, engemet is áldozatul hurcolnak oda, Magyarország szabadságáért. <• ') Bizonyára jóindulatból Rákóczi mögött ugyanazon cella ajtaja zárult be, melyből nagyapja a vérpadra lépett. Ki számlálná meg, hogy Rákóczival hány szív vágya, reménye került a börtönbe! Bánatos volt a XVIII. század első tavasza. Bánat, melynek nem volt panaszszava, fájdalom, melynek nem volt reménye, ólomszárnyakkal nehezedett e hazára. Csak az udvar örült, hogy könnyű szerrel leüthette fejét rettegett rémének, melynek szabadság volt neve. Hangos kívül a nagy világ, fegyverzörej hallik, csendes itthon minden. Pedig nehéz idők jártak; háború folyt és a császárnak pénz, élelem és katona kellett. Vittek, amit értek, ha mást nem, női becsületet. Tűrni kellett, hisz hallották már a hirt, hogy ö halott, hogy Rákóczi meg van már gyilkolva. Elhitte mindenki, pedig még csak készülnek öt elveszíteni. A per megindításával sokáig késtek, de aztán a kezdet teljesen megérteti Rákóczival sorsát. Törvénytelenül nem magyar biróság, hanem a császár által néhány szolgalélekböl alakított külön bizottság elé állítják. Rákóczi tiltakozik e törvénytelenség ellen és arra szánta magát, hogy ez idegen bíróság előtt egy szót sem szól. Az idézést — külső formákat megtartották — császári meghagyásból Wienerneustadt polgármestere akarta személyesen kézbesíteni. Rákóczi nem fogadta el, hanem »azt feleltem, ha a császár elfeledte esküjét, emlékszem én arra, amit a hazai törvényekre x) ü. a. 122-123. 1.