Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1906

9 magyart szélnek ereszti, ház és föld nélkül a nyomor karjaiba dobja, mig ugyanakkor más nemzetiségeket, főleg németeket nagy kedvezmények adásával az országba édesgeti. A cél világos volt: törni kell a magyart, azért kell az idegen hü nemzetiség. Ékeket kell a magyarság közé verni, annál könnyebben fékezhetök. És ne gondolják, hogy a szándék, cél titok volt, nem, a Habsburg-ház érezte magát oly erősnek, illetőleg tartotta a magyart oly gyengének, hogy nyíltan mert beszélni a magyarság megtöréséről. Kétségkivíil fájt a nemzetnek már ez az ellenséges telepítés is, mely közvetve megtörését célozta, de tengernyi bánata közvetlen üldözéséből fakadt. Kollonics terve magával a telepítéssel nem volt elérhető. Volt még ez országnak annyi fajmagyarja, hogy szabad fejlődés mellett még mindig biztosíthatta volna magának a hegemóniát. Ennek megakadályozásában áll Kol Ionics munkájának leggonoszabb része. Az idegen elemet támogatja, a magyart pedig nyomja, üldözi. Ezért bocsátja el minden kárpótlás nélkül az addig katonáskodó sok ezer magyart, nem mintha nem tudta volna, hogy letelepítésük nagy haszonnal járna, hanem mert gyűlölt magyarok voltak. De nemcsak ez a szegény nép érezte kezének súlyát. A török kezén levő Magyarországban a régi földesurak, ősi birtokosok elvesztették birtokukat, a török a maga számára foglalta le. Kiűzésük után e földbirtokok felszabadultak és birtokosaik siettek azokat családjuknak visszaszerezni. É^ mi történt? Magyarország királya császári elmével és osztrák szivvel kijelenti, hogy a visszahódított országrész fegyverrel szerzett terület, mely fölött a legfőbb osztrák haditanács rendelkezik. Az ország megkoronázott királya mondta ezt annak a magyarságnak, mely vérét ontotta a haza felszabadításáért. A szót a tett követte. Neoaquaistica comissionak nevezett bizottságot küldtek ki Bécsből, hogy az országnak óriási területéről rendelkezzék. E bizottságot Kollincs-féle szellem hevítette. Természetes, törvénytelen volt e bizottság maga is, de még törvénytelenebb, igazságtalanabb az eljárása. Kimondja mindenek előtt elveit; visszaadja a családoknak birtokukat, ha kimutatják jussukat és a kirótt összegen megváltják. Ez magyarán annyit tesz, hogy a törvényes birtokosoknak nagy kegyesen megengedik, hogy birtokukat — mondjuk kiváltságos áron — újra megvehetik. Nem tekintve a feltélel jogtalanságát, kimondhatatlan csapás volt ez abban a pénztelen világban mindenkire. Az ország, a városok épugy mint a nemesség, hogy a jobbágyságról ne Í3 szóljunk — a hosszas harc s