Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1906

10 nyomában járó teljes gazdasági pangás folytán pénzügyileg teljesen ki volt merülve. Tehát ha valaki tudta is bizonyítani jussát, még sem kapta meg apái birtokát, mert nem tudott fizetni. Pedig a bizonyítás is keserves munka volt, azzá tette a bizottság magyarellenes szelleme. Bizonyítani oklevelekkel kellett, igen ám, de hány családnak vesztek el a zavaró* időkben levelei. Jó indulat sokat segíthetett volna, csakhogy helyét a rosszakarat foglalta le. És nehezen szabadulunk attól a gondolattól, hogy gonosz számítás is belejátszott, az osztrák bizottság ebben látta a magyarság megtörésének, kiforgatásának egyik alkalmas fegyverét. Az bizonyos, hogy az eljárás szigorúságát kettő szabta meg: milyen magyar, milyen vallású a birtokáért esedező. A neoaquistica commissio igazságmérlegét e kettő irányítja. Egy nagynevű római költő, P. Ovidius Naso, mitológiai alapon elmondj« az emberi nem boldogságának történetét. A boldogság mértéke materialisztikus, teljét aranykorszaknak nevezi s fogyásával az ezüst, réz és vaskorszak következett. A római pogány felfogásban a boldogság fogyatkozása az erények istennőinek e földről való távozásával és a különféle nyomorúságok, betegségek gonosz szellemeinek e földre érkezésével járt. Ovidius szerint utolsónak az igazság istennője hagyta el a földet, de csak mikor a mérhetetlen gonoszság folytán az emberiség a boldogtalanság tengerébe merült. Nagy és örökérvényű igazságot rögzített meg a pogány költő. Nemzet, melynek kacérkodó istennő osztja az igazságot, a boldogtalanság szinig tele poharát kell kiürítenie. És a magyar nemzetnek a XVII. század vége felé ez volt sorsa. Ugyanis nemcsak az említett neoaquistica comissio járt el igazságtalanul, az igazságtalanság rendszerré, politikai eszközzé lett. Alig volt tekintélyesebb magyar család, kit meg nem gyanúsítottak s ennek következtében meg nem hurcoltak, anyagilag meg nem károsítottak volna, Nem kell azt hinni, hogy a gyanúra alapos ok kellett, elég ok volt, ha az illető vagyonos magyar és kétszeresen elég, ha protestáns vagy református volt. A zaklatás, sanyargatás módja főleg kétféle volt: vagy a formális per, vagy lia erre alapot nem tudtak kigondolni, rászabadították birtokára az idegen katonaságot. Ez a tönkretevésnek régen kipróbált formája. Ugy felélték, feldúlták a birtokokat, hogy a jobbágyságnak betevő falatja sem maradt.