Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1905

Pannonhalma. A régi óhaj, elzarándokolni Pannonhalmára, idővel erős vággyá lett s a belőle fakadt lelkesedés végre is legyőzte a sokszoros nehézségeket. Szeptember végére az összes tényezők — különösen a Gy. S. E. vasút — kedves előzékenysége folytán a körülmények szülte nehézségek el voltak hárítva, úgy hogy okt. 3-ára meg lehetett rendelni a különvonatot. Ha valaki az ifjúságnak a pannonhalmi kirándulás iránt való lelkesedé sében kételkedett, azt az indulás pillanata megcáfolta — a 172 jelent kező közül egy sem maradt le a kora reggeli órában induló vonatról. A külön kocsiknak hangos kedve állomásról-állomásra tudatta, kik az utasai. És a jó kedv helyes mértékben állandó kísérője volt a lelkes csapatnak. Tiz óra néhány perckor már Pannonhalma külső udvarán üdvözli a főmonostor megbízottja a kirándulókat, majd végig jártuk a szent hegyet s időnkhöz mérten mindent megtekintettünk. Elhihető, hogy kedves emlékekkel távozott mindenki a történeti helyről. Ez emlékeket kivánom felidézni és biztosítani azzal, hogy újra végig vezetem önöket azon az úton, melyet okt. 3-án tettünk és röviden szorosan mások irása után elmondom a látott dolgok történetét és értékét. Győrt mellőzöm, hisz csak a várost, Dunáját s az azon ringó hajókat tekintettük meg. Fel tehát Pannonhalmára ! * * Csupán két nép tudta a magyar előtt egyesíteni a Duna és Tisza egységes vidékét: a liunn és az avar, mind a kettő rokon volt a magyarral s amazt nyolcvan, ezt negyedfélszáz évi uralma után pogány erkölcsei miatt elsöpörte a szomszéd népek bosszúja. Félszázad múlva a honfoglaló . 1*