Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

35 E szavakat Melpomene koszorújának tartottam és azt gondoltam magamban, hogy ezt Gaal barátodnak meg kell írnod.« (Kisf. Gaalhoz 1820. június 24.) S hogy a fordítás minél jobban sikerüljön, a saját próbafordítását is hajlandó volna neki megküldeni. Boldognak érezné magát, ha lefordítaná. Gaal engedett Kisfaludy kérésének. Csakhamar belekapott s már 1821 elején készen is volt vele. Kijavításra megküldte Kisfaludynak s ez egészen el volt ragadtatva tőle. Csak itt-ott talált valami kifogásolni valót, különösen a sokszor ismétlődő »haza« szót törölte, mert félt, hogy oly sürü emlitése unalmas, de meg nevetséges is lesz a német közönségre nézve. Nyomtatásban azonban, mint már említettük, csak 1824-ben jelent meg. Több németországi lapban az Almanach azon évfolyama legjobb darabjaként magasztalták. Ezzel szemben Ausztriában, ahol a kézirat vagy talán valamely előttem ismeretlen kiadás alapján bírálták meg, épen nem emlékeztek meg dicsérettel róla. Kisfaludy szavai erről tanúskodnak: »Hallom, hogy Kemény-1 infámisan bírálták meg. Nem tudja, hogy kicsoda és melyik lapban?« (Kisf. Gaalhoz 1823. jau. 27) Hogy elő is adták-e a külföldön, erre vonatkozólag nem jutott egy adat sem kezeim közé. Toldy is Kisfaludynak a külföldön előadott darabjai közül egyedül A tatárok-ról tesz említést, igy tehát ez volna az egyedüli Kisfaludy drámái közül, amely külföldi színpadon is megfordult. A pesti és budai német színészek azonban többször fölvették a műsorba; legelőször 1821 június végén játszották Budán, a kéziratos szöveg alapján, de kevés sikerrel. Mivel a színészek nem tudták jól szerepeiket, igen sokáig tartott, azonban a végén »mégis valamennyit kitapsolták, de nyilvánvalóan unalmas volt. Két nappal későbben Budán sokkal jobban tetszett«. Ha azon okok után akaruuk kutatni, amelyek miatt magyar és német területen oly elterő elismerésben részesültek, nem kell sokáig keresgélnünk. Egyik nem lényegtelen ok minden bizonnyal az, hogy a külföldön még nem ismerték a magyarországi mult és jelen állapotokat s ezért oly alkotásokat vártak, aminőkkel Németország dicsekedhetett akkoriban. Gaal és Kisfaludy is tartottak némileg, de oly kicsinylésre legkevésbbé voltak elkészülve. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy Gaalnak kedve alaposan lecsappant. Hisz ő mindenekelőtt Ausztriában akarta a magyar névről és annak szellemi tulajdonairól való felfogást megváltoztatni. S leginkább e törekvésének hozta áldozatul minden kényelmét. A Németországban megjelent s kisebb-nagyobb mértékben kedvező bírálatok e csalódással szemben csak nagyon csekély kárpótlást nyújthattak neki. A legjobb ismertetések egyikét 3*