Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

ÖO a Jen. Litt.-Ztg. hozta, ugyanaz a lap, amely a Nordische Gäste-ket is melegen ajánlotta a közönségnek. >Ezen új ismeretség, — mondja — örömet okoz, habár némileg megszégyenítő is, mert Magyarország drámairodalmának ezen első hírmondói, amelyek itt előttünk vannak, valójában sok ujabbkori alkotásunkon túltesznek. Mindenütt szemünk előtt van a költő ; s hogy folyvást hazafias gondolkozásúnak mutatja magát, emiatt csak még inkább becsülhetjük«. (1821. évf. 163. sz.) A fordítással mindazáltal nem hagyott fel teljesen, dolgozott ez irányban ezentúl is, de csak Íróasztala számára. így lefordította még Nelsor és Amidá-t, Szilágyi szabadulása-1, egyes részeket Irene-bői s Toldy (Kisf. életrajza, 1843.) szerint a Gyilkos-t. Ez utóbbira vonatkozólag azonban nem találunk semmiféle adatot fennmaradt leveleikben, bár minden fordítást alaposan megszoktak egymás közt beszélni. Nelsor és' Amidá-vdL, valamint Szilágyi szabadulásá-ra nézve, amelyeket részben a többi darabokkal párhuzamosan fordított, már abban is megegyeztek, hogy Gaal névtelenül fogja őket kinyomatni, de e megállapodásnál többre aztán nem is mentek. Kisfaludy és Gaal egymással folytatott levelezése majdnem teljesen irodalmi dolgokra vonatkozik. Személyi érdekű csak nagyon kevés van bennök. Kisfaludy úgyszólván mindenről értesítette barátját, amiről gondolta és tapasztalta, hogy érdekli. Természetesnek találjuk tehát, hogy Kisfaludy Aurora-jâ sem maradhatott ki tárgyalásaikból. Aki csak magyar irodalommal foglalkozott, az mind tudhatja, hogy mily viszonyok között és mily céllal indult meg e zsebkönyv. Gaal mindvégig érdeklődéssel kisérte, sőt Kisfaludy haláláig folyton ő gondoskodott a rézmetszetekről. De Kisfaludy ezzel nem akart megelégedni; mindenáron a munkatársak között is ott szerette volna látni, egyrészt mert nagyra becsülte Gaal tudását, másrészt meg mert mindig attól tartott, hogy Gaal kicsinylésből nem akar közéjük állni. Gyanújában még inkább megerősítette Majláth gróf, mikor újságolta neki, hogy Igaz Sámuelnek Bécsben megjelenő Eebe-jet Gaal is pártolja müveivel, holott ő tőle gyönge magyarságára való hivatkozással határozottan megtagadta a támogatást. Hogy mennyire bántotta Kisfaludyt ez, mindenki olvashatja e soraiból: »Én ennek (t. i. az Aurora nak) a megindítására sohasem vállalkoztam volna, hacsak minden oldalról nem ostromoltak volna vele. Most azonban annál nehezebbemre esik, mivel látom, hogy önnek nem tetszik, s hogy nem sok jót vár tőle ; és semmi sem bánthatna jobban, mint az, ha ön félreismerné törekvésemet, mivel már régóta tekintem irodalmi működésem éleselméjü