Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

4 majdnem teljesen figyelmen kívül hagyták, a 19. század végétől kezdve különösen a romanticizmus idejében nagy érdeklődést tapasztalunk a német mesevilág iránt; egymásután jelennek meg az érdekesebbnél-érdekesebb gyűjtemények és átdolgozások. Az első, aki e téren nagy érdemeket szerzett magának s nagyterjedelmü mesegyűjteménnyel örvendeztette meg a német tudósokat és olvasóközönséget, Musäus Károly volt. Volksmärchen der Deutschen (1782 — 87) a címe hosszú időn keresztül általánosan kedvelt gyűjteményének. Nem tartotta meg a felvett mesék, mondák eredeti alakját ; legtöbbjét novellaszerüleg dolgozta ki, főként a szebb mondákat. Nagy érdeme van e gyűjteménynek abban, hogy élénkebben kezdtek a tudósok is a költészetnek ezen eddig kevés figyelemre méltatott forrása iránt érdeklődni s széles alapokon, éber figyelemmel a kutatáshoz hozzálátni. A romantikus iskola a legkitartóbb a munkában. Két kiváló tagja, a Grimm testvérek örök hálára kötelezték a német nemzetet e téren is. De. nem csekélyebb hálával tartozunk nekik mi magyarok is, mert az ő rendkívül elterjedt és kedvelt gyűjteményüknek (Deutsche Kinder- und Hausmärchen) köszönhető, hogy a magyar mese- és mondavilág iránt is még jókor fölébredt az érdeklődés. Az első magyar mesegyűjtemény azonban nem hazánkban s nem is magyar nyelven jelent meg, hanem idegen földön, idegen nyelven. Egy kiváló tehetségű, kitartó munkásságú, folytonos betegeskedése dacára is rendkívüli akaraterejű és sokoldaJú férfiú, aki, bár körülményei korán szülőföldje elhagyására kényszerítették, mégis élte legutolsó pillanatáig magyar hazája dicsőségén munkálkodott, vállalkozott elsőnek a gyűjtés fáradságos munkájára. E férfiú, Gaal György volt, kit Toldy Ferenc mint a magyar mesék gyűjtésének megindítóját »a magyar mesevilág feltalálójáénak nevezeit. Működése egy félszázadott ölel fel, a 19. század egész első felét. Lelkesedése, munkássága alapján méltán sorozhatjuk az ujjáébredés e korszakában a nemzeti ügynek ha nem is legelső, de bizonnyal első bajnokai közé. Nem röstelte a munkát, fáradságot, szívesen szolgált tanáccsal egész életében, ha különösen arról volt szó, hogy ezzel nemzete jó hírnevét» nagyságát akár önmaga, akár a külföld előtt csak kissé is előmozdíthatja. Külföldön élt, de nem annyira a külföldnek, mint inkább hazájának ; s ha ez kivánt tőle áldozatot, szívesen meghozta, sokszor egészsége kockáztatásával is. Útmutatásai, felvilágosításai után nem egyszer indultak egy Horvát István, Bajza József, Vörösmarty Mihály, Toldy Ferenc, főleg