Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

pedig Kisfaludy Károly, kikhez mindnyájához szoros baráti kötelék fűzte. Épen egy félszázadja, bogy sírba szállt. Munkásságával azonban kiérdemelte, hogy neve továbbra is fennmaradjon s különösen mi magyarok mindenkoron kegyelettel emlékezzünk róla. Legyen azért e néhány sor is az ö emlékének szentelve ! 1783. április 21-én született Pozsonyban s egyetlen fia volt a Hzigorű, de mégis jószívű Gaal Mihálynak, ki fia születésekor az akkor Pozsonyban székelt királyi udvari kamarának volt hivatalnoka. A család különben Hevesmegyéből származik. Atyja is, anyja is igen sokat betegeskedtek s részben e körülménynek tulajdonítja az ő folytonos gyöngéi kedését is, de azért mindig a legnagyobb szeretet hangján emlékezik nFg róluk. Anyja korai halála után atyja még egyszer megnősült s e házasság révén jutott a család Toldy Ferenccel rokonságba. Mostohaanyját is, ki az öreg Gaalnak még a húszas évek elején bekövetkezett halála után Toldy szüleinél élt, őszinte mély szeretettel veszi körül s mély fájdalommal értesül haláláról. A kamarai igazgatóságnak Pozsonyból Budára történt áthelyezése után itt kezdte meg iskoláit, majd pedig Vácott, Egerben és Pozsonyban folytatta s Pesten és Bécsben fejezte be. A pesti egyetemen Horvát Istvánnal együtt hallgatta a lelkes és mély magyar érzésű piarista tanárt, Dugonics Andrást, ki nem csekély hatással volt mindkettőjükre. Az a hazafias lelkesedés, mely a 18. század kilencvenes éveiben űgy-zólván egész Magyarországot áthatotta, már lohadófélben volt, mikor Gaal a pesti egyetemre járt; csupán az ifjúság tanúsított még meleg érdeklődést, tanáraitól lelkesítve, a nemzeti, hazafias érdekű ügyek iránt. A magyar nemzeti érzésnek e lelkes apostolaihoz tartozott Dugonics András is, aki az iskolán kivül is sűrűen érintkezett tanítványaival s velük legtöbbnyire hazafias irányú beszélgetéseket folytatott. Gaal is azok közé tartozott, kik rajongó szeretettel vették körül lelkes tanárukat s szívesen lemondtak más szórakozásról, csakhogy tanárukkal tölthessenek el néhány órát, aki mindig talált alkalmas tárgyat, amellyel környezői szívét foglalkoztatni tudta. Maga Dugonics kevéssel társalgott oly szívesen, mint épen Gaallal. Csakhamar rájött, mily rendkívül érdeklődik a népmesékről, népszokásokról, és közmondásokról szóló fejtegetései iránt. S e beszélgetések oly nagy hatással voltak reá, hogy egész életén át igaz érdeklődéssel viseltetett a népies iránt. Atyja minden áron becsületes, derék hivatalnoknak akarta nevelni, ő pedig semmi iránt sem tanúsított oly őszinte vonzalmat, mint az irodalom