Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

43 Fáradozásait azonban kezdetben kevés siker koronázta. A legtöbben nem tudták, hogy kell a gyűjtést végezni. Ezért hosszú ideig csak azzal a kevés anyaggal kellett beérnie, amire még ifjúkorából emlékezett. Végre a húszas évek elején, 1822-ben megjelent az első gyűjtemény ily címmel : Märchen der Magyaren, Wien (Ihrer Durchlaucht der Frau Fürstinn Therese Esterházy von Galantha, geborener Princessin von Thurn und Taxis ehrfurchtvoll geweiht). Azért adta a könyvnek ezt a címet, mivel tiszta magyar vidékeken »általánosan kedvelték őket, anélkül hogy ő eredeti magyar alkotásoknak tartaná valamennyit.« Egy évtizednél hosszabb ideig fáradozott eredménytelenül — mondja az előszóban —, míg végre egy magyar katona segítségével, aki csak magyarul tudott, korábbi gyűjtésének hiányait kipótolhatta. De nemcsak külföldi mesékkel egyezik meg egyik-másik, hanem néha többé-kevésbbé egymással is rokonok. A gyűjtemény a külföldön általános feltűnést keltett. Ez volt egyúttal a legelső magyar mesegyűjtemény is, amelyet aztán csakhamar követett Majláth János grófnak Ungarische Sagen und Märchen című gyűjteménye (1825.). Majláth gyűjteményét már Kazinczy Ferenc lefordította magyarra (e fordítást még csak Kazinczy Gábor adta ki 1865-ben), Gaalé azonban csak a német kiadásban maradt fenn ; de az eredeti kézirat, amelyből Gaal is merített, magyarul is megjelent, Toldy Ferenc és Kazinczy Gábor három kötete« kiadásában (1857—59 ). Gaal ugyanis még Boszniába utazása előtt átadta Toldynak az egész gyűjteményt, hogy legjobb belátása szerint rendelkezzék vele. Ezen hagyatéknak csekély részét (7 darabot) Erdélyi János is felvette 1855-ben fametszetekkel díszített Népmesék c. gyűjteményébe, részben Toldy akarata ellenére. Ezt a gyűjteményt fordította le aztán meglehetős hűen 1857-ben Stier G. a német közönség számára. Bár mind Gaal, mind Majláth német nyelven adták ki céljuknak megfelelőleg gyűjteményüket, mindazáltal első sorban a magyar irodalom szempontjából kell érdemüket méltatni, mert ők törték meg az utat, amelyen a további kutatók már könnyebben haladhattak. Gaal gyűjteményei 70 mesét tartalmaznak, a német 17-et, a magyar 53-at. De csak 59 eltérő van köztük, a többiek vagy teljesen egyeznek egymással, vagy csak egyes vonásokban különböznek. Hasonló vonásokat azon 59-ben is találunk, de ezt senki sem találja különösnek aki ismeri a meseköltészet jellemző tulajdonságait. Nem lesz talán fölösleges, ha