Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

41 hogy a szép kitüntetésre, amelyet nagyon is bőkezűen tanúsítottak eddig velem szemben, legalább részben méltó vagyok«. (1820. október 9.) Gaalnak részben e munkában is közölt egyes megjegyzéseiből is már látható, hogy e barátság Gaalra nézve nem maradt hatás nélkül. Tudjuk, hogy Horvátot roppant magyarsága kutatásaiban, következtetéseiben nem egyszer tévútra vezette. Hasonló felfogásra Gaal kijelentéseiben is akadunk s bizonyosan nem térünk le az igazság útjáról, ha e tévedéseket nemcsupán erős fajszeretetéből magyarázzuk ki, hanem részben Horvát István hatásának is tulajdonítjuk. Míg Horvát István történelmi munkáival szolgálta a nemzeti dicsőség szent ügyét, addig a nemzeti ujjáébredés egy másik kiváló bajnoka, mint költő rótta le áldozatát a haza oltárán. E férfiú Vörösmarty volt. Munkásságának kezdete épen azon időre esik, amikor Gaal fokozott hévvel szenteli minden erejét az újabb magyar irodalomnak tanulmányozására és ismertetésére. Nem is gondolható el, hogy kerülhette volna el figyelmét Vörösmarty hatalmas szelleme, költői munkássága. Romantikus hajlamát észrevéve az ő számára is van neki jó tanácsa. Kisfaludyval együtt mindkettőjüknek figyelmét a spanyol költőkre hívja fel, s buzdítja őket, hogy sajátítsák el nyelvüket, hogy így aztán eredetiben tanulmányozhassák őket. »Aki Sakespearet és a spanyolokat ismeri — írja erre vonatkozólag Toldynak, — az tudja, mi az a romantikus költészet.« (1828. febr. 12.) De viszont Vörösmarty is kihez fordult volna az itthoni ismerősökön kivül tanácsért oly ügyekben, aminők a Tudományos Gyűjtemény szerkesztésében fölmerültek, hacsak nem közös barátjukhoz, Gaalhoz ? S csakugyan többször meg is kereste. Gaal Toldyhoz írt leveleiben nem egyszer tesz említést Vörömartynak küldött cikkekről is, s kérdezi, vájjon használhatja-e őket. Hogy mily cikkeket értett, nem tudhatjuk, mert csak egy jelent meg benne Gaal neve alatt, természetesen fordítva, ily címmel : Folylogiai mulatság ae álomról és alvásról. (1821. évf.) Nyolc évvel később a Felsőmagyarországi Minervában is olvasunk egy cikket tőle. Anekdoták és jellemvonások híres festők életéből a címe. Néhány reneszánszkori festőről emlékezik meg benne. Nem ismerteti részletesen életüket, pusztán egyes adomákat mond el röviden róluk s közli, hol és mely évben születtek és mikor haltak meg. Stílusa tele van latinos és németes fordulatokkal. Vörösmarty és Toldy nevével mintegy elválaszthatatlanul volt a 19. század elején Bajza neve és munkássága is összenőve. így tehát Gaal előtt sem maradhatott ismeretlenül. Bár érintkezésük nem volt oly