Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

40 igen érdekes egy megjegyzése azon alkalommal, mikor Toldyt Pyrker Rudolph von Habsburg című hős költeményének magyar hexameterekben való lefordítására szólítja fel : »A hexameter oly mélyen gyökeredzik a magyar nyelv szellemében, hogy Ádám maga is csak hexameterekben tudott volna beszélni, ha egyáltalán beszélt magyarul. « (1829. márc. 14.) Gaal azonban Toldyval szemben sem elégedett meg az egyszerű buzdítással, felvilágosítással. Tudását, ismereteit nem csupán tökéletesíteni iparkodott, hanem terjesztésére is törekedett, főként Ausztriában. Ez okból magát Toldyt is felszólította, hogy műveit egyúttal németül is fogalmazza meg. Nem riadt vissza az ismeretetés fáradalmaitól sem. Az évkönyvek és folyóiratok szerkesztőinél többször bizony eredménytelenül kopogtatott. »Az évkönyvek semmi áron sem akarták a magyar müvek dicséretét elfogadni.« (Gaal Toldyhoz 1828. július 29.) Egy Schick nevű szerkesztő meg másként nem közöl ismertetést, hacsak meg nem tisztelik egy példánnyal. Mindezek dacára többször találkozunk ismertetésekkel, melyek az ő tollából erednek. Toldy napról-napra jobban becsülte Gaal tudását. Azért nem is mulasztotta el, hogy sok dologban kikérje tanácsát s e tanácsainak úgyszólván mindegyikében erős nemzeti lélek szólal meg. Magyar hazája jövő nagyságát célozta majd minden fáradságos lépése. Ez az erős nemzeti lélek hozta öt hosszú évek után ifjúkori barátjával, a tüzes magyarságú Horvát Istvánnal is újra össze. Sietve ragadja meg az alkalmat, hogy fölélessze a régi jó barátságot. Trattnernek egy levele, amely Horvát Istvánnak Gaal érdemeiről tett nyilatkozatát is tartalmazza, elég arra, hogy uéhány sorral felkeresse s így ifjúkori barátságukat felújítsa. »Csak teljesedhetnék kívánságom, — irja neki — hogy mint férfi oly közel álljak szívéhez, mint ön volt az enyimhez még ifjúkorában! Nekem úgy tetszik, mintha az istenek sok ezer közül kettőnket választottak volna ki kedveltjüknek, mivel más és más, sőt talán teljesen különböző útakon vezettek bennünket közös célunk felé«. (1820. márc. 3.) Barátságuk csakhamar oly szívóssá lesz, hogy Gaal legelőször Horváttal közli Magyarországon, hogy folyamodni szándékozik a bécsi egyetemen megüresedett esztetikai tanszékre. »Sekinek sem tudja oly őszintén feltárni a fő indítóokot, amely miatt e lépésre elszánta magát, mint ő néki s ez az, hogy megmutassa a világnak, hogy magyar ember is érez magában bátorságot ós erőt a bécsi egyetem esztetikai tanszékének betöltésére.« »Ha kívánságom teljesedik, — irja tovább — hadd lássák honfitársaim,