Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

33 darabját szemelte ki előadásra. Jobban szeretné, ha akár llká-1, akár Stibor-1 választaná: »Nem tudná ön megakadályozni ennek előadását és előbb llká-1 és Stibor-1 a műsorba felvenni? Azt hiszem, ezek nagyobb hatást érnének el.« (Kisfaludy Gaalhoz 1820. nov. 5.) De Kisfaludynak nemcsak tárgyát és szerkezetét tekintve tetszettek legkevésbbé a három darab közül A tatárok, hanem a fordítást illetőleg is ezzel volt legkevésbbé megelégedve. Legnagyobbrészt annyira szóróiszóra fordít, hogy egyenesen bántó magyaros németsége. Olynemű átalakításnak, aminőt Stiborban találunk, itt nyoma sincs. »Ezzel a darabbal — panaszkodik Kisfaludy — nagyon hidegen bánt el. De természetesen magamat is hibáztathatom, mert igen jól tudom, hogy vízből nem lehet szeszes italt meríteni; ahol nincs semmi, ott nincs is mit találni« (Kisf. Gaalhoz 1820. ápr. 11.). Stilusa Kisfaludy észrevétele szerint is olyan, hogy nem is akarta elhinni, hogy Gaaltól származik. Azért meg is kéri, hogy a kinyomatás e ott a megjelölt helyeken simítson még egyet-mást. Sikerültebb a második darab, Ilka. Gaal bizonyosan már az első darab fordításánál átlátta, hogy a szabadabb fordítás munkájának nemcsak hogy ártalmára volna, hanem inkább csak használhat a jó ügynek. Kisfaludy maga is kijelölt neki egyes részeket, ahol a változtatás igen célszerű volna. Különösen a 3. felvonás végének megrövidítését ajánlotta figyelmébe, amikor t. i. Ilka panaszkodva kesereg Elek halálán. Gaal meg is tette s mikor elkészült a munkával, Kisfaludy teljes megelégedését fejezte ki, mint e sorokból látható : »Egyébként meleg érzéssel fordította llká-1; több hely jobban megindított, mint maga az eredeti. Igen sokat megnemesített« (1820. ápril. 11.). Csak arra az egyre kérte még, hogy azon kifejezéseket, melyek Magyarország dicséretéről szólnak, törölje, mert a németekből csak szánakozó mosolyt csalnának ki. Kisfaludy dicsérete nem volt puszta, üres szó, az egész darabon meglátszik, hogy hozzáértő elme fáradozásának köszöni létrejöttét. A legtöbb munkát azonban a harmadik darab, Stibor, adta Gaalnak. Nem is értekeztek egyről sem annyit, mint épen erről. Gaalnak különösen Stibor és Beczkó alakjai ellen vannak kifogásai. Stibort valóságos ördögnek mondja. Kisfaludy azzal mentegetődzik, hogy a tárgyat Mednyánszkytól vette, s ez Stibort époly nyersnek, vadnak írja le, mint aminőnek drámájában mutatkozik. Egyébként is ilyen az egész akkori kornak a jellemvonása. A bolondnak beszéde nyersesége miatt Ízléstelen s azért Kisfaludy engedelmével egy kissé finomabban beszélteti. De nemcsak Beczkot, hanem Stibort is némileg szelídebb alakban mutatja be. 9