Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

04t A fordítás így átalakított egyes helyeit Kisfaludy is élvezettel olvasta, főképen a bolondnak beszédeit, Stibor szelídebb jelleme azonban, sehogysem tudta tökéletesen megnyugtatni, mert nem a valónak képmása. De Gaal már csak azért sem vehette át változatlanul Stibort, mert hisz akkor igen kedvezőtlen színben tüntette volna föl a magyar főrangú világot a külföld előtt. A külső alakot illetőleg mind a három trochaikus sorokban van fordítva ; ugyanígy fordította le Festetich is Stibort, az eredeti ezzel szemben jambikus. Gaal ezekben is eléggé mestere a verselésnek, csak itt-ott akadunk döcögős sorokra. Természetesnek találjuk, hogy A tatáról első sikere után Bécsben már nem is gondoltak többé ismétlésére. A magyarországi német közönségre azonban egészen máskép hatottak Kisfaludy drámáinak német fordításai. A Budára és Pestre küldött példányokat a közönség hamar elkapkodta. A császár, — így nevezi Kisfaludy is a magyar királyt — aki A tatárok egyik előadása alkalmával a magyar szöveg megérthetése végett Gaal fordítását olvasta, »igen kegyesen nyilatkozott róla«. Ebből a lelkesedésből egyszersmind megérthető az is, miért haragudtak Pesten annyira a bécsi recenziókra. A tatárok előadása után nemsokára, nov. 30 án, Ilká-1 is eljátszották Budán. Sikere közepes volt. Ezen az előadáson József főherceg nádor is megjelent udvarával. Úgy látszott rajta, hogy tetszett neki a darab. Pesten a következő napon, dec. 1-én került színre, de »sokkal nagyobb tetszéssel, mint Budán. M, Ehrlers likát, Grim Nikolast, Melchior Gyulát viharosan megéljenezték«. (Kisf. Gaaihoz, 1820. dec. 10.) Mind a budai, mind pedig a pesti színpadon a következő évben még Stibor-1 is előadták, Kemény Simon elkészülte után pedig ezt is, mely különösen Budán tetszett meg nagyon. Gaalnak a bécsi sikerek hatása alatt nem kellett már sok biztatás, hogy felhagyjon Kisfaludy müveinek folytatólagos fordításával és kiadásával. Maga Kisfaludy is ezek után csak haszontalan fáradozásnak bélyegezte. Nem is gondolt volna talán már többé rá, hacsak újra nem unszolja Kisfaludy, hogy próbálkozzék meg legkedvesebb darabjával, Kemény Simonnal. >Ez a darab — mondja Kisfaludy — teljesen szívemből fakadt.« Ezzel bizonyosan szerencsés lesz majd, hisz Pesten oly hatással adták, hogy egy ember előadás közben keservesen sírt a 2. felvonás búcsújeleneténél és e kesergő szavakra fakadt: »Hogy a fene egye meg, a ki írta, az embernek csak pityeregni kell, már a fejem is fáj a sok sírásba.