Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

32 le Pálffyt, a Theater an der Wien igazgatóját, ha másként nem lehetne, hát Majláth segítségével, hogy akármelyik darabját is felvegye a műsorba. »Ha azonban lehetetlen a dolgot megakadályozni, akkor az ön fordítását adassa, de erősen töröljenek belőle«. (1820. július 8.) Pálify ezeknek közbenjárására annyit megtett, hogy elolvasta a Iheater der Magyaren-t és a három darab közül A tatárok Magyarországon-i választotta ki. 1821 február 8-án került színre s ez volt egyúttal az első külföldi színpadon előadott magyar dráma. A darabnak nem lett meg az a hatása, a minőt Gaal ós Pálify reméltek. Az első négy felvonás a darabnak megfelelő szomorú hangulatba ringatta a hallgatóságot, az ötödik felvonás elején csapott fülsiketítő trombitazaj azonban óriási hahotát csalt ki a közönségből, olyannyira, hogy a még tragikus befejezést is végig nevették. A kedvezőtlen fogadtatás, legalább a közönség részéről, legnagyobbrészt ama szerencsétlen jelenetnek tulajdonítható. »Bécsi levelek szerint — írja Kisfaludy Gaalnak — a színészek játéka minden kritikán aluli volt, mintha csak szándékosan akarták volna a darabot megbuktatni« (1821. febr. 17.). A különböző újságokban megjelent kritikák bár általában elég méltányosak voltak, mégis annyira elkedvetlenítették Kisfaludyt, hogy már arra is gondolt, hogy búcsút mond a költészetnek. A Conversationsblattban, amely koiábban Kisfaludy drámáiról oly elismeréssel nyilatkozott, szintén megjelent egy bírálat A tatárok-ról, de erre még Kisfaludy sem volt elkészülve. Elolvasása azt a gondolatot keltette benne» mintha »a meg nem érdemelt dicséretet teljesen vissza akarnák szívni.« »Hogy becsmérelni fogják — irja tovább — arra el voltam készülve, de ily aljas kritikára sohasem számítottam« (1821. febr. 17.). Magyarországban Kisfaludynak saját szavai szerint a bécsi kritikák általános megbotránkozást keltettek, még pedig annyira, hogy a Conversationsblattot a pesti kávéházakban darabokra tépték. De ez nem elég vigasztalás rá nézve. »Ezért kéri Gaalt is, hogy több darabját ne is fordítsa már németre. Önt jobban sajnálom, mint magamat, — irja neki — h mert semmi jutalma sincs fáradságáért és jóakaratáért (1821. febr. 17.). A sikertelenség okát azonban nemcsak az előadásban kell keresnünk; j az egész mű maga, mint tudjuk, nem kiváló alkotás. A német közönség már akkoriban sokkal jobb drámákhoz volt szokva. Különben maga Kisfaludy sem adott sokat rá : »Már előre sajnáltam önt — irja Gaalnak, — mert valójában nem érdemli meg a fordítás fáradságát.« (1820. ápr. 11.) Nem is tudott igen belenyugodni, hogy Pálify épen ezt a