Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

31 Mindezen biztató jelek dacára is mind a kritika, mind a közönség igen hidegen viselkedett velük szemben. Mindenünnen csak gúnyos és kicsinylő megjegyzések hallhatók. Kisfaludy maga is számított némileg erre, mivel a külföld még nem ismerte a magyar színészetet., A fogyatkozások — mondja — javarészt megmagyarázhatók a célból, mely írásukkor szeme előtt lebegett, s ez az volt, hogy »felkeltse a közönségben egy nemzeti színház után való vágyakozást; ezt csak eredeti müvekkel lehetett elérni. Ez volt az oka annak is, miért simítgattam oly kevéssé müveimet ; ez a sietség, hogy nyilvánosság elé hozzam őket, hagyta őket tökéletlenül«. (Kisf. Gaalhoz 1820. febr. 29.) Ezek tehát inkább csak a magyar közönségnek voltak szánva, míg Zách-ot és Salamon király t, amelyeknek színrehozatalát megtiltották, »már jobban a közszellem számára írta« (1820. febr. 29.) Hogy mennyire tartott Kisfaludy Gaal vállalkozásának esetleges sikertelenségétől, mi sem mutatja jobban, mint folytonos aggodalma, mikor a fordítás előrehaladottsága felől kérdezősködik. Nem ritkák az efajta megjegyzések : »Ha a kritikus urak engem egészen széttépnek, ezt tisztára az ön nevének köszönhetem«. Mikor Kisfaludy látta, hogy hiábavaló minden törekvése, hogy Gaalt lebeszélje a fordításról, legalább arra iparkodott rávenni, hogy elő ne adassa őket. 0 maga épenséggel nem tartja előadásra alkalmasnak e három darabot. »A leghőbb kívánságom volna, — írja Gaalnak — hogy az első három darabból egyet sem adjanak Bécsben. Majd nyújtok olyant is, amelyet a bécsiek is megnéznek« (1820. július 8.*) s nemsokára meg is kéri, fordítsa le e célra Kemény Simon-ját. Gaal megígérte neki, hogy egyelőre lemond színrehozatalukról. Mivel azonban Kemény Simon fordítása nyomtatásban csak 1824-ben jelent meg, mégis előadatta A tatárok Magyar or szágon-i. Kisfaludynak nem tetszett ugyan, de nagy nehezen mégis belenyugodott nagyobb rossz elkerülése végett. Festetich ugyanis szintén lefordította egyik darabját, Stibor-1. Még a fordítás tartama alatt elküldött két felvonást Kisfaludynak, de ez oly kevéssé volt vele megelégedve, hogy ezt írja Gaalnak: »Vigasztalan volnék és fáradságot nem kímélve fogok odatörekedni, hogy a darab itt ne kerüljön színre. (1820. febr. 29.) Mikor pedig megtudja, hogy Festetich Drezdában és Lipcsében tett sikertelen kísérletei után Bécsben akarja előadatni, kérve-kéri Gaalt, beszélje *) Bánóczi e levelet Kisfaludy Károly műveinek kiadásában helytelenül 1823-ról keltezi; 1823-ban a Tatáról:-at már régen előadták.