Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

30 pedig Kotzebue Ä Almanach Dramatischer Spiele zur geselligen Unterhaltung auf dem Lande« c. zsebkönyvében (Leipzig, 1824. 22 ik évfolyam). A német almanachok nem akarván fordítást felvenni, Gaal Kisfaludy biztatására a saját neve alatt, mint eredeti alkotást küldte be a szerkesztőnek. A másik két mü, a melyet még lefordított, Szilágyi és Nelsor és Armida. Nem érdektelen ránk nézve a Iheater der Magyaren-nek előszava, mert bepillantást nyerhetünk ebből is Gaal lelkületébe, a magyar irodalmi viszonyokról való felfogásába. Egy kéréssel fordul ugyanis benne a német olvasóközönséghez s ez az, hogy »ügy a magyar költőket, mint az ő vállalkozását is helyes szempontból Ítéljék meg.« S hogy ezt tehessék, bizonyos elveket közöl velük, amelyeknek szemmeltartásával nem fognak tévedni Ítéletükben. »Sohsem szabad — úgymond — figyelmen kivül hagyni, hogy a magyar nemzet majdnem folytonos harcban élt, a németek ellenben a művészeteket kedvelő fejedelmeiktől is támogatva bántatlanul adhatták át magukat a művészeteknek«; ezzel szemben magyarországon csak nagyon kevés adatot találhatni arra, hogy a nagyok pártolták és támogatták volna a költőket. Nem csekély fontosságú a magyarok kedélyáüapotának ismerete sem, amely »őket minden szomszédjuktól erősen megkülönbözteti és majdnem mindenkinél komoly és melancholikus jellegű.« De még azt sem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy a külföldi szellemi termékek csak szórványosan és sokkal későbben is jutottak el a magyarokhoz, mint a németekhez, s ez a körülmény főképpen a drámairodalom elbírálásánál különös fontosságú. A magyar színészet fejlődését illető észrevételei között több olyant találunk, amelyet egyedül ő őrzött meg, s ezeket a magyar színészet újabb kútatói eredménynyel fel is használták. A fordításra nem minden biztatás nélkül vállalkozott. Mint előszavában írja, németek is kifejezték előtte kívánságukat, hogy »szeretnék a magyar dramaturgia lényegét magyar szín-költők müveinek hü német fordításából megismerni.« Reményében, hogy müve kedvező fogadtatásban részesül majd, még inkább megerősítette az a körülmény, hogy még a fordítás tartama alatt igen kedvező bírálat jelent meg Kisfaludy drámáiról a Conversationsblattban (1820. 16. és 18. sz.) Ez különösen a magyaros férfi- és nőjellemeket és a nyelvet magasztalja, amelyben semmi »dagályosság, pompa« nincsen s »jóhangzásával és numerozitásával minden mesterkélt díszt pótol.« Az ismertetés után egyúttal azon hő kívánságának is kifejezést ad, bárcsak akadna mennél előbb valaki, aki német nyelvre is lefordítaná őket.