Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

29 jobban örülök, mint a nagy közönség űjongásának, amely csak a ruhának és saját büszkeségének tapsol«. (1820. ápr. 2.) »Az ön nyíltsága — mondja egy másik levélben — a jövőre nézve nekem zsinórmértékül szolgál és biztosíthatom arról, hogy egy utasítása sem esik rossz talajba, — ha Isten úgy akarja, akkor még jó gyümölcsöt hoznak". (1820. ápr. 30.) „Megvallom — mondja továbbá —, hogy az ön ismeretsége, amely sajnálatomra csak levélbeli, végtelen sok hasznot hoz nekem és engem munkára, szorgalomra és rendre ösztönöz.« (1820. június 24.) Midőn Gaal egyik levélben Kisfaludynak a gyors munka helyett inkább a nagyobb elmélyedést s így a tartalmasságra való törekvést ajánlja, Kisfaludy ezt is örömmel veszi, bár önérzetét bántja egy kissé barátjának irónikus megjegyzésa. »Ez a nyíltszívüség — mondja — szertelenül megörvendeztet engem, mert a legkedvesebb bizonyítékot nyújtja nekem, habár tüskés burokban is, arra nézve, hogy ön nekem valóban barátom, engem szeret és jó hírnevemet szívén viseli. Úgy veszem ezt, mint a beteg a gyógyítócseppeket, amelyek néha ugyan keserűek, de mégis erőt adnak, a vért felfrissítik és a testet s lelket egyaránt támogatják«. (1820. aug. 16.) Annyi mindent tanul tőle, hogy ezután megjelenő munkáit még kiadásuk előtt le akarja írni, hogy Gaal »barátságos kritikájának alávesse őket«. Irene c. drámájának dicséretét olvasván, nem késik megjegyezni : »Ha Irene m valóban felülmúlja többi műveimet, akkor kijelentem, hogy a művészetben való haladást tisztára az ön barátságának keli köszönnöm. (1821. jan. 18.) Kisfaludy meg is tartja igéretét. Szorgalmasan elküldi müveit Gaalnak hogy megbírálja őket, de viszont Gaal is megküldi Kisfaludynak drámái fordítását átolvasás végett, még mielőtt kinyomatná őket. Ha Gaal valahol a szövegben változtatást tart szükségesnek, mindig megbeszéli alaposan Kistaludyval. Gaal Kisfaludy drámáinak fordításához 1819 végén fogott s egy esztendő múlva már meg is jelent három darabja ily ciminel : Theater der Magyaren, Erôtçr Theïl. Brünn. Tolnai Festetich László grófnak van ajánlva s A tatárok Magyarországon, Stibor és Ilka című müveket tartalmazza. Gaal évenkint két ily kötetet akart kiadni; mivel azonban ez első kötet nem igen kelt el Németországban, felhagyott vete s nem is adott ki többet a saját költségén. Pesten azonban a fordítás »nagy feltűnést keitett és a könyvkereskedőknek küldött példányok mind elfogytak. (Kisf. Gaalhoz 1820. okt. 1.) Mindazáltal még folytatta Kisfaludynak lefordítását. Nyomtatásban azonban csak Kemény Simon jelent meg, még