Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

28 tanácsért. Bárcsak találna minden költő, aki igénytelenül csak érzelmeket ír le, ily jóságos bírálót!« Majd pedig így folytatja müvei gyarló voltának mentegetése után : »Mindezekből azt következtetheti Tekintetességed, hogy nem vagyok író s távolról sem akarom érdemetlenül e nevet magamnak tulajdonítani, azért hálás szívvel fogadok minden oktatást és utasítást s alá is vetem magamat minden helyes kritikának, amelynek az igazság és javítás a célja (Kist. levele Gaalhoz, 1820, febr. 8.). Gaal már febr. 14-én felelt neki s készségesen felajánlja újra segítségét, mert Kisfaludy működésében a haza érdekeit tartja szemelőtt s csak arra kéri, hogy azon esetekben se magyarázza félre jó szándékát, ha nézeteik nem találkoznának, mert tisztára csak az ő haszna és hírnevének emelése vezérli majd észrevételeiben. Ezzel meg volt kötve a barátság s csak Kisfaludy halála szüntette meg érintkezésüket, levelezésüket. Gaal esztetikai képzettsége ez idő óta kétségbevonhatlanul nagy jelentőséggel volt Kisfaludy drámai munkásságának kifejlődésére. Mindenki meggyőződhetik erről, ha Kisfaludy munkásságával párhuzamosan Gaalnak utasításaira és kritikájára is tekintettel van. Figyelme még a legaprólékosabb dolgokra is kiterjed s a fogyatkozásokat mindig a legnagyobb őszinteséggel tárja fel. Nemcsak kész munkáit bírálja, hanem a készülőket és munkássága módját is. Ne dolgozzék oly gyorsan ; amit ír, jobban hányja-vesse meg magában s akkor sokkal kiválóbbat nyújthat. Inkább intenzív, mint extenzív munkásságra törekedjék s akkor a képek, eszmék» gondolatok összefüggése és összhangzása is szorosabb, tetszetősebb lesz. A drámában nemcsak a szerkezetre és a jellemzésre kell ügyelni, hanem a stílusnak is tárgyhoz iilőnek kell lennie s azért ajánlja neki, hogy »saepestylum vertas«, azaz kifejezéseiben nagyobb változatosságra törekedjék. Gyakran ád oktatást neki a verselésre vonatkozólag is. Tapasztalatszerzés végett igen óhajtaná, ha hosszabb időt tölthetne német földön, de ha ezt vem teheti meg, tanulmányozza legalább szorgalommal Goethet, mint »akiben az egész világ és az élet legbonyolultabb helyzetei is letükröződnek ; ez ugyanis csupa szem és fül« (Gaal Kisfaludyhoz, 1820. máro. 6.). E buzdításoknak meg is lett a hatásuk, Kisfaludy csakhamar buzgalommal látott Goethe müveinek tanulmányozásához. Amily jó szívvel, szeretettel adta Gaal tanácsait, Kisfaludy ép oly hálával és köszönettel fogadta azokat. Szerfölött boldognak érzi magát, hogy művei oly kezekbe jutottak, mint Gaaléi. »Az ön Ítélete — mondja Kisfaludy — annyit ér nekem, mint a világ ; ha önnek csak egy kissé is tetszenek munkáim, s csak egy pillanatig is örömet okoznak, ennek