Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

27 Istvánt, egykori iskolatársát stb. Elég csak e neveket olvasnunk, s már is természetesnek találjuk, hogy Gaal újra a mienk lett. Hiszen éppen az irodalom iránt tanúsított, igaz vonzalom hozta őket össze. Nem is marad el sokára ez új hatásoknak, befolyásoknak eredménye. Egymásután jelennek meg tőle a 20-as évektől kezdve részint magyar müvek fordításai, részint magyar vonatkozású, magyar tárgyú eredeti müvek, mint pl. mesegyűjteményei. Hogy németül írta ezeket, az egyrészt már említett céljából érthető meg, másrészt meg abból a körülményből, hogy több évig nem gyakorolhatván magát a magyar nyelvben, ezt olyannyira elfelejtette, hogy még levelet sem szeretett, illetőleg nem tudott igen magyarúl írni. Horvát István volt az egyedüli, akinek magyar levelet is írt. »Ne nevesd ki á magyar stylusomat, — kéri — Te az egygyetlen egy ember vagy e világon, á kivel magyar Correspondentiában vagyok«. (1820. aug. 8.) Kisfaludy Károly kérését is, hogy Aurorája számára is irjon legalább valamit, épen ez okból utasította vissza s esak akkor volt hajlandó kívánságát teljesíteni, miután Kisfaludy megígérte neki, hogy majd ő lefordítja magyarra. Erre küldött is neki még ugyanazon évben, 1821 májusában, egy cikket »Régi szokás megmarad« cimmel, de már nem vehette fel, mert későn érkezett; másrészt azonban meg csak csupa eredeti müveket akart az első évben közzétenni s így a jövő évfolyam számára tette el. Bármennyire is ígérte azonban, hogy a következő évben megjelenik, mégis csak 1829-ben került sajtó alá, még pedig Gaal nevével. Mi okból történt e halasztás, bizonytalan. Ez volt egyúttal Gaal összes müvei közül az első, amely »A Tudós Palótz« óta magyar földön jelent meg. A magyar írókkal fenntartott érintkezései közül irodalmunkra legnagyobb jelentőségű Kisfaludy Károllyal kötött barátsága volt. Ismeretségük akkor kezdődött, mikor Gaal Kisfaludy drámáinak lefordítására határozta el magát. Mivel ugyanis Kisfaludy drámáit Pesten nagy sikerrel adták elő, Gaal ezeket választotta ki a német közönség számára való lefordításra, s Trattner pesti könyvkereskedőnél meg is rendelt néhányat. Trattnerbez írt levelében őszinte melegséggel emlékezik meg a fiatal drámaíróról s egyúttal néhány jó tanácsot is ad neki és szívesen felajánlja bármikorra segítségét, ha valamiben hasznára lehet. Kisfaludyt meglepte ismeretlen kritikusának e rendkívül lekötelező szívessége és megköszönvén jóindulatát, egyúttal kikéri további szíves támogatását is. »Azon barátságos érzelmek, — írja Gaalnak — amelyeket Trattner úrnak küldött levelében irántam tanúsított, indított engem arra, hogy személyesen írjak önnek és egyúttal köszönetemet is fejezzem ki a tanulságos felvilágosításért és jóindulatú