Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

24 csapláros, Hanzli, Jakab Mandival és Gäutschivel együtt mind tényleg is élnek és legnagyobbrészt ugyanazon vonásaik vannak, aminőkkel költeményemben bírnak. így pl. a házigazda a saperment szót napjában százszor is mondja. És több efféle dolgok«. (Gaal levele Kisf.-hoz, 1820. dec. 12.) A kész anyagba csak lelket és költészetet kellett belehelnie. S ez utóbbit illetőleg egyes jelenetei valóban sikerültek is. Igazi szép idyllikus epizódokat tartalmaz az 5., 9. és a 12. ének. Hűséges odaadás, bensőséges szeretet sugárzik felénk az 5. és 12. énekben Bernet és Mary rajzából s e jelenetek kedvességét, báját nem kevéssé fokozzák a helylyel-közzel beszőtt népdalok. A 9-ik énekben a rajnai vizesós igazi költői leirásában gyönyörködünk ; csak az a hibája, hogy kissé terjengős s ez annál inkább észrevehető, mivel az előző énekben erősen felkeltett érdeklődés miatt az olvasó nagy nehezen tudja kivárni a cselekvény folytatását. Maga Gaal is észrevette ezt, azért írja Kisfaludynak : »A 9. énekkel ón is meglehetősen meg vagyok elégedve. Hippograyhom azonban, úgy látszik, mégis nagyon szomjas volt, mikor ez utolsó jeleneten végig vezetett; mert nézetem szerint nagyon sokáig időzött itt és így a plasz- ; tikusból, sőt helylyel-közzel a pleonasztikusból is igen sok került bele< (Gaal Kisf.-hoz, 1820. dec. 12.) A cselekvő személyek rajza találó. Riech egész házi népével együtt a legrokonszenvesebb alakban jelenik meg előttünk. Egyszerű népek, de mindannyi a megtestesült becsületesség a maga szívjóságával. Bár Gaalt forrása a jellemek megalkotásában is jelentékenyen támogatta, mégis mindegyiken észrevehető, hogy a saját alakító tehetségének is sok része van abban, hogy valamennyien oly szeretetreméltó vonásokkal jelennek meg előttünk. A legmegnyerőbb azonban mégis az öreg Riech és a kis Hanzli alakja. Kisfaludy Károlynak is, mikor a müvet olvasta, ezek tetszettek meg legjobban, de azért kétségtelen, hogy túloz némileg, mikor ezt írja róluk : »Az ön Nordische Gâste-jét a legigazabb élvezettel olvastam. Az öreg Saperment kedves házigazda ós a kis Hanzli oly fickó, hogy \ könnyen válhatnék belőle egy második Teli, ha nem az ön költői lelkében léteznék. A 9. ének olvasásakor önkénytelenül is e sóhajtás tört ] ki belőlem: »Oh bárcsak én írtam volna e sorokat! Mind a 32 darab ' müvemről lemondanék« (Kisfaludy levele Gaalhoz 1820. dec. 9.). Ez elragadtatásból magyarázható meg egyszersmind az is, hogy egyes jeleneteket festményben is meg akart örökíteni. Gaal szívesen fogadta az ajánlatot és svájci kosztümöket is küldött Kisfaludynak, hogy