Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

23 hogy a szerző nemsokára még sokkal jobb szerkezetű költői alkotással fog bennünket megörvendeztetni.« A költemény a maga egészében önkénytelenül is Goethe »Hermann és Dorothea«-jára emlékeztet bennünket. Mindkettő az egyszerűbb polgári életet rajzolja, még pedig hasonló viszonyok között. Mindkettőnek főcselekvénye a francia forradalom következménye. A pusztulás, rombolás rajza azonban különböző. Míg ugyanis Goethenél a nyomorúság a szemünk előtt játszódik le és ennek leirása mély részvéttel tölt el, addig Gaal csak röviden utal rá itt-ott, mikor a szereplők azon forró vágyuknak adnak kifejezést, vajha e szomorú állapotoknak egyszer már vége szakadna. Neuhausenben legalább is e mozgalmas időknek semmi más nyoma nincs, mint hogy elég sűrűén különféle katonacsapatok vonúlnak végig rajta^ akiknek elszállásolásáról a községnek kell gondoskodnia s e teher különösen az öreg Riech vállait nyomja. A cselekvény folyamán lépten-nyomon gyönyörködhetünk kedves, idyllikus jelenetekben. A boldogság pedig, amely Riech házában uralkodik, majdnem teljesen elfeledteti velünk ama mozgalmas időket; csak néha-néha rontja meg a jó kedvet a szomorú idők emlékezete, de csak rövid időre, mert azonnal feltűnik a boldog reménység is, amelyet Sándor cárba helyeznek. Ennek rajza mindenütt oly közvetlen, hogy lehetetlen arra nem gondolnunk, hogy e költemény egyúttal Gaal erős monarchikus érzelmének kifejezése is akar lenni. Erről különben fényes bizonyságot tesz a három császárt dicsőítő, »Friedenshymne« is. Hasonlóságot találunk Goethe és Gaal műve között még az időre nézve is, amelyen belül az egész cselekvény végbemegy. Mindkettőben egy napon történik minden. »Hermann és Dorothea« ban délután kezdődik a cselekvény s estere már befejeződik, a »Die nordischen Gäste«-ben meg bár az egész napot lefoglalja, mégis szintén csak egy napig tart. Mindezen egyezések,, hasonlóságok dacára is Gaal müve eredeti alkotás. Ez különben már abból is következik, hogy az egész anyag történelmi valóságon alapszik és Gaal, mint a mű végén olvasható észrevételekből látható, iparkodott is a legutolsó személyig és a legkisebb eseményig a történelmi hátteret megtartani. Midőn pedig Kisfaludy Károly egész elragadtatással köszöni meg a neki küldött példányt, újra hangsúlyozza minden félreértés elkerülése végett, hogy »a költemény egyetlen egy személye sem költött«. »Tudatom azért önnel, — folytatja — hogy ne becsülje fel oly túlságosan, hogy a nevezett személyek mind históriai képek, s így semmiesetre sem köszönhetik teljesen az én fantáziámnak létüket. A házigazda, háziasszony, szabó, bakter, mester, Mary, Huber>