Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

22 Neühausenben Riechékhez térnek be, Riechné egészen zavarban van, mert nincs semmije, amivel felséges vendégeit megkínálhatná. Csak nagynehezen és felszólításukra mert végre egy kis vajat, túrót és kenyeret előhozni. A nagy kitüntetést csakhamar megtudja Riech is s nem is késlekedik, hogy még jókor hazaérjen. Semmi sem kerüli el a vendégek figyelmét; összes családi körülményeiket el kell mondaniok, még Hanzli próbairását is bemutatják, ki ezért 2 darab aranyat kap s így teljesedik be Häfelenek álomfejtése még az nap. A ház ünnepéről értesülve szíves szavakkal üdvözlik a derék házaspárt és azután eltávoznak e szavakkal : „Himmelsfriede mit Euch! gedenket der nordieschen Gäste! Mehreres wollen noch heut in Schaffhausen wir beiden besprechen." (10). Az öreg Riech mindjárt útnak is indúl, a falu népe pedig mintegy megostromolja házát, hogy megtudja a történteket. Majd a látogatás célja, majd pedig az ajándékok után kérdezősködnek. Mary is átjön a szomszédságból tudakozódni, de nem távozik a többivel, hanem ott marad, hogy az esti munkát segítse elvégezni. (11.) Az öreg Riech még ott találja, mikor visszaérkezik Huber szomszédjának társaságában, a ki szintén Schaffhausenban volt. De a mester is újra beköszönt, hogy kifejezze örömét a nagy kitüntetés miatt. Hogy örömük teljes legyen, mindjárt eljegyzik egymásnak Bernetet és Maryt. Még az esti órákban elterjed a híre, mily gazdagon ajándékozta meg a cár Riechet Schaffhausenben és csakhamar újra megtelik háza a falu népével, kik aztán egyhangú lelkesedéssel kiáltanak fel: „Heil! Heil! den nordischen Gästen!" (12). A költemény a maga idejében feltűnést keltett; a nevezetes német irodalmi lapok mind megemlékeznek róla (Leipz. Litztg. 1819, Januar; Jenaer alig. Litztg. 1820, August; Morgenblatt 1819; Lit.-Bl. Nr. 31. S. 123.) A »Leipziger Litztg.« különösen a történelmi hűséget magasztalja benne. »Gaalnak újabb költeménye — mondja bírálója — egy csapásokkalteljes múltnak irodalmi emléke, s nemcsak vonatkozásaiban, hanem a benne előforduló személyeket illetőleg is teljesen a történelemből van véve«. A rajnai vízesés rajza ugyané biráló szerint zseniális alkotás. Teljes elismeréssel adózik a »Jen. alig. Litztg.« is, de különösen hexametereit emeli ki. Hogy minő reményeket fűztek Gaal jövő működéséhez, leginkább a bírálat végső soraiból láthatjuk: »Mivel a szerzőnek sok hexametere oly nagyon jólhangzó, a szabálytalanokat ós kevésbbé sikerülteket meg sem említjük, inkább azon reményünknek adunk kifejezést,