Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

ía a külföldnek Magyarország szellemi tulajdonairól való felfogását s ennek a megváltoztatására igen alkalmas eszköznek tartották a magyar írók müveinek idegen nyelvre való átültetését. A fodítás maga, egyes kicsinységeket leszámítva, teljes elismerést érdemel. Természetesen nem szabad a kort és a viszonyokat, amelyekben Gaal élt, figyelmen kívül hagynunk. A hibák némely fordulatok, amelyek a német nyelv szellemének kevéabbé felelnek meg, a magyar idiolizmusok majdnem mind megmagyarázhatók ama törekvésből, amely a fordítás alkalmával Gaal szemei előtí lebegett. A magyar szövegnek minden szépségét, eredetiességét meg akarta ugyanis tartani, de emellett vigyáznia kellett, hogy a németség se szenvedjen igen sérelmet. Hogy ennéltogva célja megvalósítása közben nehézségekre is akadt, magától értetődik. Maga is beszámol ezekről előszavában: »Ha azonban a mondát a németek ízléséhez is akarnók alkalmazni, akkor részben át kellene dolgozni, vagy legalább is a nyelven és kifejezéseken annyit változtatni, hogy magának a tárgynak kivételével összes eredeti vonásait annyira elveszítené, hogy még a . legfigyelmesebb vizsgáló sem tudna rájönni, hol van a hazája, még pedig annál kevésbbé, mivel a magyaroknak nemcsak nyelve, hanem szelleme is, amelynek amaz életeleme, tokkal eredetibb, semhogy a formán vagy a lényegen ejtendő nagyobb sérelem nélkül a külföldiek ízléséhez volna alkalmazható.« Tetemesen megnehezítette még a munkát a sor- és strófaszámhoz való szoros ragaszkodás. A verssorok mindvégig trochaikusok. A Tátika német fordítása volt a nemzeti vonatkozású alkotások közül az első, amelylyel 1806 óta a nyilvánosság előtt is fellépett. Az 1820-ig terjedő időszakot hivatalos teendőinek elvégzésén kívül részben, mint majd alább látjuk, kutatásokra, gyűjtésekre, esztetikai tanulmányokra fordította, részben pedig német nyelvű alkalmi s egyéb költeményeken próbálta meg erejét. Nagyobb költeményei külön kiadásban is megjelentek. Ilyenek: Die Hören (Dresden, 1812.); Die Farben, eine symbolische Scene (Wien, 1815); îriedenshymne den drei erhabenen Monarchen

: tranz L, Alexander I. und Friedrich Wilhelm III

. gewidmet (Wien, 1815. Heubner) ; Die nordischen Gäste oder der 9. Januar 1814. Gedicht in 12 Gesängen (Wien, 1819.). A két elsőt költeményeinek második kiadásába is (Zerbst bei Gustav Adolf Kummer 1825.) felvette. E második kiadásban az első kiadás 60 költeménye közül csak 41-et találunk. A két kiadást egymással össze-