Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

15 "kedve van a tudományos foglalkozáshoz, mint a gazdasági pályához és irodai munkához s arra csakugyan rá is- termett, azért kinevezte Bécsbe átszállított könyvtára mellé őrnek (custos), majd 1811-ben könyvtárosnak. Kismartoni tartózkodása későbbi fejlődésére, munkásságára több tekintetben jelentékeny hatással volt. Helyzete ugyan legkevésbbé volt alkalmas arra, hogy a magyar nemzeti irodalom megismerésében és művelésében magát tovább képezze, de azért még sem lehet az ott szerzett benyomásokat nemzeti szempontból kicsinylenünk. Ide kell visszamennünk, ha meg akarjuk tudni, hogy hol vetette meg alapját ama éleslátásának, ítélőtebetségének, amelyet nála irodalmi, esztétikai dolgok tárgyalása alkalmával léptennyomon tapasztalunk, s amelynek áldásos hatását legszembetűnőbben Kisfaludy Károly drámai munkásságán észlelhetjük. Csak egy pillantást kell vetni levelezésükbe s azonnal meggyőződhetik mindenki ennek igazságáról. De nem csekély fontosságú az a körülmény sem, hogy Kismartonban kell keresnünk ama törekvésének első nyomait is, amelylyel később talán legjobban szolgálta, legalább a külföld előtt, nemzete jó hirnevét, becsületét. Itt kezdte ugyanis meg az ujabb magyar irodalmi termékeknek német nyelvre való fordítását s ezzel az volt a célja, hogy Magyarországot, amelynek szellemi életéről majdnem semmit sem tudtak az ország határain túl, a külföld előtt az eddiginél kedvezőbb színben tüntesse fei. E munkásságát Kisfaludy Sándor Tátilcá-jávai indította meg. Kisfaludy Sándor volt ugyanis Toldy Ferenc állítása szerint az egyedüli magyar költő, akit a kismartoni kastélyba is befogadtak. De őt is inkább csak kivételnek tartották, sem mint egy gyorsan felvirágzó irodalom előhírnökének. Gaal először csak uráuak kivánságát teljesítette, midőn Tátika fordításába belekapott. Midőn pedig később mindinkább megérlelődött benne a gondolat, hogy e fordítást a nyilvánosság elé is bocsátja s ez irányú munkásságát, amennyire ideje és eieje engedi, még tovább is folytatja, újra átdolgozta és így került aztán 1820-ban a könyvpiacra.

1) Az ajánlást és előszót leszámítva 62 kis nyolcadív alakú lapra terjed. Mind a magyar (Tud. Gyűjt. 1820., IX.), mind az osztrák kritika (Chronik der österreichischen Litteratur 1820., 69.) kedvezően fogadta. A magyar írók örömmel üdvözölték Gaalt törekvéséért ; ők is ismerték i) Teljes címlapja ez: „Tátika. Eine ungarische Sage aus des Herrn Alexander von Kisfaludy Regék a' Magyar Előidőkből, oder Sagen aus der ungarischen Vorzeit, metrisch übersetzt von Georg von Gaal. Wien, 1820. Im Verlage bei I. B. Wallishauser."