Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

13 íözönséges hivatalnoknak. Érintkezésük napról-napra gyakoribb lett, mert i hercegnek öröme telt abban, hogy van olyan embere, akivel igaz élvetettel tárgyalhat tudományos, szépirodalmi dobokról és a különféle művészetekről, amely utóbbiakkal legszívesebben foglalkozott. A hercegi könyvtárban elég bőven álltak rendelkezésére a régi híres mestereknek művei, de egyszersmind olyanok is, amelyek ezek esztetikai értékét kritika tárgyává tették; Gaal tehát a saját ítéletét összehasonlíthatta másokéval, s így folyton-folyvást kritikailag is képezhette magát. S hogy e tekintetben csakugyan művelte is magát, eléggé kiviláglik majd tárgyalásunk további folyamán. Szorgalmasan felhasználta szellemi kiművelésére azt az időt, amely hivatalos dolgainak elvégzése utáu még fennmaradt. De amellett ambíciója volt az is, hogy a tudományokat, művészeteket hivatalnoktársaival is megkedveltesse. E célból gyakran szőtt a társalgásokba ilyfaj'a kérdéseket, felolvasott nekik francia, olasz költeményeket vagy hosszabb szépirodalmi termékeket és természetesen magyarázó észrevételei sem maradtak el. Barátja volt a zenének is már ifjúkora óta és sehol sem kínálkozott volna a továbbképzésre bővebb alkalom, mint épen a hercegi udvarban. A herceg ugyanis apjához hasonlóan kiváló barátja és hatalmas pártfogója volt a zenének is. Úgyszólván egész Európa tudott hires zenekaráról. Költséget nem kímélve iparkodott udvarába csábítani kiváló zenészeket, kik Haydn József vezetése alatt különtéle előadásokat tartottak, s ezeken mint violinista Gaal is közreműködött. Érdekes különben, hogy a hivatalok betöltésénél a zenei ismeretekre is tekintettel voltak mindaddig, míg a kar létezett. A 18. századból több oly hivatalnok nevét ismerjük, akik mint muzsikusok is megvannak említve. Különben is e században nem ritka jelenség a nagy urak udvaraiban, hogy még a házi cselédséget is felhasználják nagyobb zenei előadásokra. Még újságokban is lehetett olvasni hirdetéseket, amelyekben zenéhez értő inasokat keresnek szolgálatra. Az előadásokon egyenruhában kellett megjelenni. Haydnnak egy arcképe az eszterházai kastélyban is ily egyenruhában mutatja be a hires zenemestert. A drámai költészet iránt tanúsított rendkívüli érdeklődése is, legalább részben, kismartoni tartózkodására vezethető vissza. A gazdagabb főurak udvaraiban, különösen a külföldön, már a 17. században szokásosak voltak a színi előadások. Kismartonban és Eszterházán Esterházy Miklós, >a fényűző« honosította meg őket, de természetesen idegen nyelven. A herceg legnagyobbrészt Eszterházán tartózkodván,