Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1900

5 ezüstsestertiusok még a respublioa idejében megszűntek. Az új sestertius fölért 4 as-sal. Kisebb rézpénzek voltak a Dupondius — 2 as (közép bronz), az As, a Semis (V

2 a

s) és a Quadrans (*/

4 as). Az utóbbiak ügynevezett kis bronzok különben csak rövid ideig voltak használatban. A régi szokás, a rézpénzre is rávésni az értékjegyet, a császárok idejében megszűnt. De azért a nagyobb sestertiust és dupondiust külsejök után is könnyen meg lehetett különböztetni a többi rézpénztöl, a mennyiben amazok készítésénél a rézhez meglehetős czinn- vagy ónvegyüléket vettek, mig a kisebb darabok tiszta rézből készültek. Emiitett érmek tehát nem csak nagyobbak és súlyosabbak voltak, hanem világosabb szinökkel is feltüntették a különbséget. Az összes, a senatustól forgalomba bocsátott érmek rendesen feltűnő helyen mutatják az S. C. betűket (senatus consulto). A későbbi időben a rézpénznél is nagy rendetlenség mutatkozik. A nagyobb érmek már nem készülnek sárgás rézből, sőt nemsokára általában nem vernek nagyobb rézpénzeket. Megmaradnak a kisebbek, de ingadozik a súlyuk és legfölebb váltópénzül szolgálnak. Véget vetett e rendellenességnek Diocletian császár az által, hogy megszüntetvén a régi érmeket csak kétféle új rézpénzt veretett, egy nagyobb (pecunia major vagy majorina) és egy kisebb félét (numus centenionalis). Ez utóbbit nagyobb összegek fizetésénél zacskóba (folles) rakták és megmérlegelték. N. Constantin és utódjai még kisebb rézérmeket verettek, a melyek a birodalom bukása idejében az általános és úgyszólván egyedüli apró pénzt képezték. A mi már a római pénz külsejét illeti, azt tapasztaljuk, hogy a császárok idejében az is eltért az eddigi szokástól. Az avers a respublica idejében rendesen valami istenséget mutat, mig most a császárok vagy a magok, vagy nejök, olykor valamelyik rokonuk babérkoszorús vagy egyébb díszszel ellátott képét vésetik a pénzre. A legrégibb ily fajta érem Kr. e. 44-ből való, a mely J. Caesar képét mutatja, noha nem maga az imperátor, hanem a senatus verette azt. Evvel Caesarnak hízelegni akartak, isteni jelzőt adván neki. Ma^a Caesar még tartózkodott pénzeire a saját képét vésetni, de már Brutus pénzein ott találjuk a gyilkosnak tejét, a mi épen nem bizonyítja az általa oly erősen hangoztatott szabadságérzetet. (Lásd 250. sz.) A kép (fej) körirata rendesen az uralkodó nevét, méltóságát vagy egyébb czimét tünteti fel. Legszokottabb felirat a családi néven kiviil : Imperator, Caesar, Augustus, Pontifex maximum, vagy rövidítéssel a tribunatus (TRIB. POT.), consulatus (COS.) és utána a szám (I, II, III), a hányszor a császár e méltóságot elnyerte vagy elfogadta. Gyakoriak