Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1900

4 vagy 100 sestei'tiussal. Eredeti súlya 8'18 gramm (= Y

4

0 római font) volt; de már Augustus idejében csak 7*8 grammot nyomott, és a későbbi császárok korában még valamivel könnyebb lett. Előfordultak kivételesen ezen egységes érem többszörösei is, pl. négy aranyot érő darabok (quaterniones), és voltak félaranyok (aurei victoriati a dénárokhoz hasonlóan) és negyed aranyok is, de mindezek csak csekély számban és ritkán verettek. Nagyobb változás csak N. Constantin idejében történt, a ki rendezvén a valutát, uj aranypénzt hozott be, a melyet Solidusnak neveztek és a mely 4-5 grammot nyomott. Részei voltak a Semis és Triens. A főforgalmi pénz azonban a császárok idejében is a köztársaság idejéből származó és már megszokott esüst-denárius (és kis számú quinar) maradt. (Az eztistsestertius veretése a behozott rézsestertius miatt fölöslegessé vált). Csak Caracalla idejében vernek új, súlyosabb ezüstpénzeket^ a melyeken vagy a császár sugárkoronás feje, vagy a császárnő feje félholdon van feltüntetve. Ez új ezüstpénzt (dupla denar) 5 grammot nyomott és M. Aurel. Antonius Caracalla neve után argenteus Aurelianus- vagy Antonianus-nak neveztetett. Minthogy ezen uj érmek mellett a régi, valamivel könnyebb denarokat is tovább verték, őket argenteus minutulusoknak mondták. A közönséges dénárok az első császárok idejében épen oly finom ezüstből készültek és épen olyan súlyosak voltak, mint a köztársaság idejében. Egy-egy 3'9 grammot (7

8

4 róm. fontot) nyomott és mint, eddig 4 sestertiust foglalt magában. De már Nero idejében nem csak kisebb a denar súlya ('/

9

6 font), hanem az ezüsthöz több rezet is kevernek. A későbbi császárok idejében a pénz egyre rosszabbodott és a bélelt ezüstpénzek újra erősen forgalomba kerültek. Minél jobban hanyatlott a birodalom hatalma, annál jobban hanyatlott az ezüstpénz belső értéke is, úgy hogy a harmadik században a denarokat csaknem tiszta rézből csinálták, a melyeket aztán főzés által egy kis ezüstkéreggel bevontak. Ilyen billon-oknak mondott silány érmek különösen Yalerianus és Gallienus idejében készültek. Ha e takaró - kéreg lekopott az éremről, akkor a rézpénztöl csak úgy lehetett megkülönböztetni, hogy hiányzott rajt az igazi rézpénzen előforduló S. C. betű. Egyes császárok pl. Diocletian törekvése e bajon segíteni, hiábavaló erőködésnek bizonyult. Csak Constantin, a római pénz nagy reformátora veretett megint jobb, új pénzlábon alapuló ezüstpénzt. Ezer ilyen ezüstpénz kitett egy aranyfontot, a honnan ezen uj érem neve : Miliarense is származik. Julian alatt találkozunk a Siliqua-\al (= félmiliarense) és anuak felével is. A császárkori kézpénz is több tekintetben eltér a köztársaság rézérmeitől. A rézpénz egységét a Sestertius (nagy bronz) képezi, miután az