Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1897

33 avval is tartozik a római méltóságnak, hogy naponként csak néhány óráig dolgozott. Augustus idejéből Ludiust (Tadiust), hires tájképfestöt említi Plinius. A császárok korában általában névtelenné lész a művészet. A képek kétfélék voltak, vagy fatáblára feste

tt és a falon Ul függő, vagy pedig magára a falra festett képek. Rómában a szoba t falainak diszitése volt az első és legfontosabb feladata a képírásnak. A szobáknak falfestményekkel való díszítése annyira elterjedt divat volt, hogy kifestették még a rabszolgák czelláit és a lóistállókat is; a hadseregnél a téli tábor számára külön festője volt minden egyes légiónak. A római képírásnak ránk maradt emlékei mind falfestmények ; a táblára festett képek elpusztultak. Falfestményeket találtak Etruria földalatti nekropolisaiban, Rómában és környékén, legtöbbet a Vesuvius által eltemetett campaniai városokban : Pompejiben, Herculaneumban és Stabiaeban. A régi etruszk váro

sok: Corneto (Tarquinii), Veji, Chiusi, Vulci, Cervetri és Orvieto környékén talált földalatti nagyobb sírkamrákat oly falfestmények díszítik, melyek a Kr. előtti 5. századtól kezdve egészen a 2. század végéig divatozó ó itáliai képírást mutatják be. A legrégibbek az elöázsiai izlésü, régi görög edények ábrázolásaira emlékeztetnek. A 4. és ó. századi falfestmények már a görög képírás behatására mutatnak. Az etruszk festők valószínűleg a Görögországból importált vázákon fejlesztették művészetüket. Ez abból is kitűnik, hogy a képírás technikája megfelel ugyan a görögnek, de az ábrázolások a nemzeti életből vannak véve és ugyanazt a görög-ellenes jelleget mutatják, mint a szobrok, t. i. a természetnek nyers, durva utánzását, mely még a rútat, ijesztőt is híven visszaadja. Az alakokat nagy élénkség jellemzi, de mozdulataik szögletesek, esetlenek és merevek. A képeken a köznapi életből vett jelenetek, tánczok, ünnepségek és lakomák vadászatokkal és versenyekkel váltakoznak. Az egyes alakokat többnyire lombos ágak választják el egymástól. Előfordulnak a halotti tiszteletből vett komoly jelenetek is, melyek temetkezési szertartásokat és a léleknek a halál után való sorsát ábrázolják. Látni a jó és a rossz daemont, mint a megholtnak beburkolt alakját kocsin elviszik, vagy a rossz daemont, midőn az alvilág kapuja előtt ül. Máshol az alvilági birák trónusa előtt