Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1897
34 ítéletüket várják a megholtak lelkei. Némely festményen az alvilági daemonnak az a torzképe is elöfordúl, mely a középkor ördögábrázolásaira emlékeztet. A férfi- és nőnemet többnyire a szín is megkülönbözteti egymástól ; a férfiak teste sötétvörös, a nőké világos szinü. A későbbi sírokban mind érezhetőbbé válik a görög befolyás, ezekben már a görög mythosból és hösmondából vett jelenetek is elöfordúlnak ; az alakítás szabadabbá válik, az ijesztő torzképet formai szépség váltja föl. Különben az egyes képek idejének meghatározása az etruszk művészet conservativ jellege miatt nagyon nehéz. Mily befolyást gyakorolt a régibb etruszk falfestés a római képírásra, erről semmit sem mondhatni, mert a Rómában és a campaniai városokban talált képek mind a köztársaság végéből és a császárok idejéből valók. A Rómában és környékén talált falfestmények közül a legnevezetesebbek : az Odyssea-tájképek, az Aldobrandini-féle menyegző, a Livia házában és a villa Farnesinában előkerült, nemkülönben a vaticani könyvtárban és a laterani muzeumban összegyűjtött egyéb falfestmények. Az Odyssea-tájképek az Odyssea X. és XI. énekének jeleneteit ábrázolják s az e nembeli emlékek között a legszebbek. 1848 — 50-ben az Esquilinuson találták, jelenleg a vaticani könyvtárban őrzik. Számuk hat. Valószínűleg a császárság első idejében hellenizáló minta után készültek. Egy nagy helyiség falának alsó részén öv módjára húzódtak végig; az egyes képeket vörösszinü, festett pillérek választották el egymástól. Egyikök Odysseusnak az alvilágban tett látogatását ábrázolja. A kép közepén nagy sziklakapu tátong. Balfelöl duzzadó vitorláju hajóján Odysseus jön a tengeren. A kapun belül a behatoló napvilágnál számos álló, ülö vagy a sötét háttérben lebegő alakot látni. Ott van köztük Odysseus; ballábával ráhágván egy köre, előrehajol és az árnyakkal beszélget. Háta mögött két társa az áldozással van elfoglalva. Az egyes alakok felett nevök is olvasható. A kapun belül az előtérben lévő víz bizonyára valamely alvilági folyó akar lenni, a benne visszatükröződő napfény még komorabbnak tünteti fel a sötét környezetet. Az Aldo brandini-f él e menyegzőt, e híres és sokfélekép magyarázott falfestményt, mely szintén a császárság első idejéből való, IGOG-ban szintén az Esquilinuson, egy régi római ház omla-
