Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1897
31 pújának domború müvei a felfogásnak és munkának már nagy eldurvulását mutatják; durvaságban még túltesznek rajtuk Çonstantinu s diadalkapujának azon domború müvei, melyek magának Constantinusnak idejéből valók. Nem kevésbbé érdekesek ama domború müvek, melyek a kőkoporsók oldalait díszítik. Az Antoninusok idejében mind általánosabbá lett az a szokás, hogy a halottakat elégetés helyett kőkoporsóba helyezve temették el. Ezen koporsók oldalait, a fal mellett levőnek kivételével, gyakran domború ábrázolásokkal díszítették, a melyek rendszerint a halálra, az elválásra és a viszontlátásra vonatkoznak. Ilyenek Persephone elrablása, a Hadesből visszatérő Alkestis és Protesilaos, a kik ily módon a halál után való viszontlátás és egyesülés symbolumaivá lettek. Gyakran előfordúlnak Amor és Psyche, Prometheus, Selene és Endymion mély értelmű mythosai. Némelykor a köznapi élet körebői vétettek a jelenetek, sokszor az istenekre és a félistenekre vonatkozó regékből, a melyek semmiféle összefüggésben sem voltak a halottnak életével. Az ábrázolás gyakran több kisebb jelenetre oszlik, melyek minden térbeli elválasztás nélkül csatlakoznak egymáshoz. Mivelhogy különböző időkből való koporsókon is ugyanazokkal a képekkel találkozunk, azt kell következtetnünk, hogy a kőfaragók kezeiken forgó rajzok vagy más minták szerint dolgoztak. Minél régibbek a koporsó domború müvei, annál szebbek ; minél későbbi korból valók, annál durvábbak és esetlenebbek. Rajtuk ki lehet mutatni, hogy a m űvésze t fokról-fokra miként szállott a kézművesség színvonalára. Képírás. Míg az építés térén új utakon haladtak a rómaiak és nagyszerű alkotásaikkal etruszk és görög mestereiket fölül is múlták, a szobrászatnak pedig némi római jelleget tudtak adni, a képírás soha sem lett rómaivá. Nem mintha kevésbbé becsülték volna, kevésbbé szívesen fogadták volna ezt a görög jövevényt ; hisz ép oly drágán fizették a szép képeket, mint a szobrokat és ha elhalmozták a köztereket, oszlopcsarnokokat, templomokat, nem különben palotáikat és villáikat az istenek, császárok és jeles férfiak márvány és érez szobraival, nem kevésbbé buzgólkodtak abban is, hogy ugyanazokat a helyeket szép festményekkel díszítsék. De a görög képírás Itáliában is csa k görög maradt tárgyra, fölfogásra és technikára nézve egy
