Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1897
23 szobrot helyéből elmozdítani, mert féltek, hogy darabokra törik. Azt mondták, hogy maga a szobor is nevetett a bolond terven. Nero még többet rabolt el Görögországból. A hat napig tartott tűzvész sok szobrot semmisített meg Rómában. A kárt Görögországnak kellett pótolnia. Nero e czélból két emberit : Akratost és Secundus Carinast küldte Keletre. Ezek Delphiből elvittek egy Apollot és 5oo más bronz szobrot, sokat Olympiából és Perga mumból is. Ez volt az uto{só eset, midőn Görögországból nagyobb mennyiségben szállítottak Rómába szobrokat. így hát kezdetben babonából, később hiúságból, utoljára fényűzésből vitték Rómába a görög szobrokét, melyek azt végre valóságosan elárasztották. Ha még hozzáveszszük azokat a szobrokat, melyek a császárok idejében magában Rómában készültek, akkor könnyen elhiszszük Cassiodorusnak, ho gy Rómába n majdnem annyi_ volt a jszobor, a hány az ember. És mennyit vitt Constantinus Byzantiumba ! * * * A művészet alkotásai Görögországban a nép szellemi közkincsét tették, Rómában azokat néhány előkelő polgár palotáiban és villáiban halmozta össze, de nem azért, hogy tanulmányozza, hogy élvezze, csakis pompázni akart velő k, különösen akkor, ha mint tisztviselő a nép számára játékokat rendezett. A római nem a művészi lángész alkotásait méltatt a és becsülte a szobrokban és a festményekben ; legtöbben csak az épületek külső vagy belső díszítéseit látták bennök. Egyáltalán Rómában a szobrászatot és a képírást nem, úgy mint Görögországban, az építő művészet édes és egyrangú testvéreinek, hanem alárendeltjeinek tekintették. Görögországban a szobor számára építették a templomot, Rómában a templom volt az, a melynek számára a szobrot készítették vagy máshonnan odaszállították. Az összehalmozott tömérdek művészeti termék sok rómait művészet-kedvelővé tett, de kevesen voltak köztük olyanok, kikben igazi értelem, a művészet iránt való nagyobb érzék és lelkesülés támadt volna. Sőt az volt a fölíogás, hogy a művészeti dolgokkal való bibelődés nem is illik a komoly nyilvános szereplésre hivatott, igazi rómaihoz. Cicero ezért még mentegeti is e téren szerzett — szerinte csekély és haszontalan — ismereteit. A Verres ellen írt IV. beszédében így szól : »Heius házában nagy tiszteletben álló, az ősöktől örökölt, igen régi kápolna volt. Négy gyönyörű szobor állott benne, a művészet igazi
