Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1896

31 szerepet játszik ; mint szervezet-viz a növényszövetek fölépítését segíti, mint növénynedv az assimilatio folyamatát teszi lehetségessé. A szerves anyagok létrehozásához a növény okvetetlenül vizre szorul, továbbá az ugyanezen folyamatnál szükséges sók — kénsavas és phosphorsavas Calcium s Magnesium, kálisalétrom és vassók stb. — szintén csak viz segélyével jutnak az assimilatio szerveibe. S épen ezen anyagok szállítása teszi nélkülözhetetlenné a párolgást, mert mindezen anyagok roppant csekély mennyiségben vannak a vizben feloldva, tehát egyszeri viz felvétel folytán elégtelen mértékben jutnának rendeltetésük helyére. Az elpárolgás tehát uj vizfölvételt eszközöl s igy a szükséges sók mennyisége mindinkább gyarapodik. A párolgás feladata tehát a táplálkozásra szolgáló anyagok kellő mennyiségének a növény testébe való szállítása. A kipárolgás és táplálkozás közt létező összefüggést a búvárok, főleg a német tudósok, nem igen vették figyelembe, sőt egyenesen tagadták. Sachs, a ki kezdetben szintén téves nézetben volt, »Vorlesungen über Pflanzen-Physiologie« czimü munkájában (1882. pag. 2G9—318) emeli ki először a kipárolgással járó vizmozgásnak a táplálkozásra vonatkozó fontosságát. Kétségtelen, hogy a levelek a növény párolgásának főszervei, noha a növénynek egyéb, a levegővel érintkező szervei is bocsátanak ki vizpárákat. A levelek állandóan bocsátanak ki vizet, a miről könnyen meggyőződhetünk, csak ismételve kell megmérnünk egy levelet és azt fogjuk látni, hogy súlya mindinkább kevesbedik. ') Ugyanez áll az egész növényre is. Az eltávozott vízpárák lecsapódása könnyen észlelhető, csak üvegharang alá kell tenni a levelet vagy növényt és az üvegharang oldalán csakhamar vízcseppek fognak mutatkozni. Az elbocsátott viz mennyiségének meghatározására nem elégséges az egyszerű sulyveszteség megállapítása, mert számos zavarólag ható körülmény figyelmen kívül marad. Legczélszerübb a mérésnél oly folyadékot használni, a mely a szabaddá lett vizpárákat elnyeli (kénsav, chlorcalcium), ezen folyadékok súlynövekedése tisztán mutatja az elpárolgott viz mennyiségét. A párolgás, mint könnyen belátható, első sorban az epidermis szerkezetétől

2) függ, a melynek függelék részei — szájnyílások, ') .1. Sachs. Vorlesungen . . . pag. 272. 2) C- Eder : »Untersuchung über die Ausscheidung von Wasserdanipf bei den Pflanzen

1'. Sitzungsbericht d. Akademie Wien. 1873 I. Abth. pig. 2 + 1. Eder burgonyával tett kísérletet s azt találta, hogy a meghámozolt burgonya 2+ óra alatt körülbelül 64-szer több vizet bocsátott el, mint a meg nem hámozott burgonya.