Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1893

— 6 •— egy ideig az 1. osztály fölött lévő födélzetről néztem, de azután lementem és vállára tévén kezemet, megszólítottam. KaXyj jxépa, aSeXtpe! (Jó napot, testvér!) Aizb Ttoö stoai; (Hová való vag}

7 ?) — Azt olvastam, hogy vidéki görög emberrel szemben ez a szokott megszólítás. Nem is vettem olyast észre, mintha a megszólításon megütközött volna, ellenkezőleg igen barátságosan felelgetett kérdéseimre. Elmondta, hogy dolga volt Triesztben és most haza utazik Janinába (Epiros fővárosába). Kérdésemre, vájjon s^tc

opoç, kereskedő-e, azt felelte : óXíyo (egy keveset). Elmondta azt is, hogy még sohasem volt Athenben, hogy Corfunál kiszállván a hajóból csónakon átkel az albán partra, onnan azután haza megy. Vájjon [xè và rcoSápia ; (gyalog ?) — "O/i (nem), xaßaXa (lóháton). A conversatio nem folyt valami gyorsan közöttünk, az ö gyors beszédét én nem értettem meg egyszerre, kétszer is elmondattam vele ugyanyzt és kértem a jó öreget, beszéljen lassan, hogy megérthessem. Engem ő igen jól megértett. Egyéb tárgy híjában elmondtam most neki egy ismeretes kleftadalt, xXstpttxôv Tpa^pöSi-t, a metyet könyv nélkül tudtam. Hogy tetszett neki! Fejével bólongatott és közben-közben ő is mondott egyes verseket, ha nekem hamarjában nem jutottak eszembe. Lassanként a collegák figyelni kezdtek ránk, körülvettek és szintén tettek neki kérdéseket. Elővettem azután Wied újgörög nyelvtanát és kértem görögömet, olvasson belőle valamit hangosan. Meg akartam figyelni, hogyan ejti ki az egyes hangokat, különösen a &—t és 8— t. Fölkerestem neki : „Az öreg asszony és a 12 hónap" cimü elbeszélést. Akkor jutott csak eszembe, hátha nem tud olvasni és én szegényt most zavarba hoztam. 0 azonban föltévén csontfoglalatu ókuláriumját, egészen jól olvasott. Bizony másképen ejtette ki ő a &—t és a §—t mint én, de még a x—t is; ez a szó : éoXapáxi (fácska) igy hangzott az ő szájában : kszilaratyi. Athenben is megfigyeltem ezen hangokat és ugy vettem észre, hogy nem egyformán ejtik ki; a Cook cég görög dragománja ezt a szót: déatpov, igy mondotta: featron, legalább az én fülemnek igy hangzott. Mások megint cz-nek ejtették ki. Hasonló eltéréseket vettem észre a ? kiejtésénél is. Rajtunk kivül még négy utasa volt az első osztálynak, egy hölgy, két görög uri ember és egy holland származású smyrnai kereskedő. Ezekkel az nap (jun. 25.) este a diner alatt közelebbi ismeretséget kötöttünk, a mely csakhamar kölcsönös görög dikciókban nyert kifejezést. A diner után, mint rendesen, mindenki a födélzetre sietett. Gyönyörű holdvilágos, csöndes éjszaka volt. Előbb magyar népdalok hangzottak föl, majd a két görög és a smyrnai kereskedő állottak össze és görög dalokat énekeltek. Lefekvésre senkisem gondolt. Fél 12 órakor Brindisihez ért az Espero és k

;'.zel a parthoz horgonyt vetett. A város elárasztva a hold fényétől feküdt előttünk. Kr. e. 19-ben Görögországból visszajövet itt szállott partra az Aeneis költője nagy betegen és ugyan itt nemsokára meg is halt. Másfél órai időzés után, mely idő alatt egy sereg rongyos talián gyufaáruló suhanc özönlötte el hajónkat, ismét tovább mentünk. Másnap (jun. 26-án) délfelé, bekanyarodtunk az Epiros és Corfu szigetek között lévő csatornába és pont 12 órakor Corfu váro&a előtt megállottunk.