Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1893

— 7 •— Corfu (Kerkyra). Alig ereszkedett le nagy csörömpöléssel a horgony, máris a görög bárkások egész raja vette körül hajónkat. Először maguk között keltek harcra, egymást vizzel fecskendezve, mert mindenik mentül közelebb akart férkőzni a hajóhoz, azután pedig megrohanták a hajót, ki a hajó oldalán lévő kötelekbe, ki a láncokba kapaszkodva fölmásztak és egyszerre csak ott termettek a hajón és nagy svádával fölajánlották bárkáikat. Hosszú alkudozás után, mert a bárkákért itt nekünk kellett fizetnünk, a társaság nagyobb része kiszállott. A többiek elszéledtek a városban és megnézték nevezetességeit, Samu, Gross, Keczer collegák és én 4 frankért kocsit fogadtunk és egy kis körútra indultunk a szigeten ; két óra állott rendelkezésünkre. Szük utcákoa át fölhajtattunk a Spianatára ; ez nagy sétatér a város felső részében szabad kilátással a tengerre, itt vannak a nagyobb, modern Ízléssel és kényelemmel berendezett vendégfogadók. Innen a déli irányban elnyúló félsziget végén fekvő C a n o n e felé, a corfubeliek kedves kiránduló helye felé, tartottunk. Utunk egy darabig a magas tengerparton haladt, majd rózsa-, cactus- és agavesövények között, olaj-, naraucs- és fügefák alatt, az ô8oç <I>atáxa>v-on hajtattunk tovább. A Canonenál elsőben édeses görög vörösborral erősítettük meg magunkat. A kilátás gyönyörű; mindjárt alattunk volt a Scoglio di Ulisse (Ulites sziklája) nevü kis sziget, a monda szerint a phaeakoknak Poseidon által kővé változtatott hajója, igy is híjják : Pontikon isi (egérsziget ; ÏCOVTIXÔÇ egér, VTTJOÍOV : sziget). Sötét ciprusfák között kis klastrom áll rajta. Jobbra van a Ealikiopulo-öböl ; ennek délnyugati partja a hagyomány szerint azon hely, hol Odysseus kimenekülvén a haragvó tengerből, a phaeakok királyának leányával, Nausikaával találkozott. Messzire délfelé magas hegyen királynénk villáját, az Achilleiont, láttuk fényleni. Visszamenet betértünk a görög király tulajdonát képező Villa Monrepos kertjébe. A terjedelmes kertben a legkülönfélébb délszaki fák tenyésznek. A kert végén, a magas tengerpart fölött áll az oszlopcsarnoktól körülvett villa, a honnan Corfu városára, a tengerre és a szemközt fekvő kopár albán hegyekre széles kilátás nyílik. Ha valaki procul negotiis édes semmitevésben igazán pihenni, testileg lelkileg üdülni óhajt, nem hiszem, hogy bárhol széles e világon erre alkalmasabb hely volna, mint a mesebeli phaeakoknak ezen paradicsomi szigete. Még jókor érkeztünk vissza a kikötő közelében járkáló társakhoz, kik későn bánták meg, hogy nem tartottak velünk. Az Espero most Corfu és az albán partok között tovább folytatta útját délnek. De micsoda népséggel szaporodtunk meg Corfu óta ! A hajó közepén vad albánok és montenegróiak ütötték föl tanyájukat ; egész családok telepedtek le ott magukkal hozott matrácokon és szőnyegeken. A férfiak széles körben ülve kártyáztak, ittak, cigarettáztak, énekeltek. Még késő éjjel is hallatszott sajátságos énekük. Már öreg este volt, midőn a balra fekvő Santa Maura (Leukas) szigete mellett haladtunk el ; déli vége á Sapphóról híres Ducato (Leukatás) hegyfok. Itt balra bekanyarodtunk, hogy egyfelől a szárazföld, másfelől Ithaka és Cafalonia (Kephallenia) között folytassuk